Quantcast
Channel: Katherine's Bookstore
Viewing all 1040 articles
Browse latest View live
↧

Ekultura.hu - Agatha Christie: A Greenshore-gloriett

December 11, 2014, 1:36 am
$
0
0
Igazi ünnepi pillanat volt: kézbe venni egy olyan Agatha Christie-t, amelyet még sohasem adtak ki korábban Magyarországon… Minden rajongó álma, hogy kedvenc szerzőjének előkerüljön még egy – csak még egyetlen egy… – műve, amit senki, egyetlen generáció sem olvasott korábban. Nekünk most épp ebben a kiváltságban lehet részünk: A Greenshore-gloriett hatvanévnyi Csipkerózsika-álom után angolul is nemrég jelent meg – most pedig már magyarul is olvasható.

A laptoni Greenshore House-ban nagy ünnepre készülnek. A kastélyt nemrég megvevő, újgazdag földesúr, Sir George Stubbs és bonyolult toaletteket megszállottan kedvelő felesége gyilkoskereső társasjátékot rendez a környék népének, melyet kirakodóvásár és jelmezverseny kísér. A gyilkosvadászat forgatókönyvének megírására nem mást kérnek fel, mint a neves krimiszerzőt, Mrs. Ariadne Olivert, a Holttest a könyvtárszobábanés A második aranyhal esete népszerű szerzőjét. Mrs. Oliver az első perctől úgy érzi, a greenshore-i játék rossz véget érhet. Így azután mire bekövetkezik az első gyilkosság, Hercule Poirot már a helyszínen van…

Akinek egy kissé ismerősen hangzik a történet, nem téved: majdnem pontosan így kezdődik egy vaskos, 1956-os Christie-regény, a Gyilkosvadászat is. A Greenshore-gloriett megírásának ugyanis legalább olyan bonyolult a története, mint egy jó Christie-kriminek.

Történt ugyanis 1954-ben, hogy Agatha Christie meg kívánta lepni egyházközségét. Ezért ígéretet tett, hogy megír egy kisregényt, mégpedig azzal a céllal, hogy a megjelenése után kapott teljes bevételt a Churston Ferrers-i Szűz Mária-templom üvegablakainak megújítására fordíthassák. Ahogy Életem című önéletrajzában írta: „Boldog ablakot szerettem volna, amelyre a gyerekek is örömmel pillantanak.”

A jó szándék azonban különös módon nem volt elég: amikor ugyanis A Greenshore-gloriett (The Greenshore Folly) végül megszületett, egyetlen kiadó, magazin vagy folyóirat sem kívánta megjelentetni. Persze a tartalmával semmi gondjuk nem volt: annál inkább viszont a terjedelmével. A könyvkiadók túl rövidnek vélték ahhoz, hogy önmagában kiadják, a folyóirat- és magazinszerkesztők viszont túl hosszúnak ahhoz, hogy húzás nélkül kinyomtassák… Az írónő bosszankodott egy sort a kiadói önzésen, de mivel már az egyházmegye is sürgette (igaz, tisztelettudóan), s maga is a szava ura akart maradni, félretette a kisregényt, s gyorsan megírt egy szándékosan nagyon rövid novellát azonos címen (hogy a szerződés érvényben maradjon). Ez már megfelelt az újságoknak: 1956-ban és 1957-ben Angliában és Amerikában is megjelent, ám előtte még átkeresztelték Greenshaw’s Follyra, így azután magyarul is Greenshaw (és nem Greenshore) Bolondvára címen olvasható (A karácsonyi puding című kötetben) – s ebben a címváltozatban Greenshaw már nem hely, hanem egy ember.

Christie-t azonban nem hagyta nyugodni a jó ötlet, amit oly részletesen kidolgozott. Újra elővette tehát A Greenshore-gloriettet, átírta és átszerkesztette a már meglévő fejezeteket, összekapcsolta őket egy halom más ötletével, beledolgozott még két új szálat, kivont belőle egy szereplőt és hozzáadott néhányat, majd az első változat több mint kétszeresére növelt új regényt Dead Man’s Follynak nevezte el, s még 1956-ban meg is jelentette. (Hogy a történetnek még külön magyar csattanója is legyen: ez lett nálunk az egyik legrondább borítóval ellátott régi Agatha Christie-kiadás, amelyet valaki nagyon utálhatott, hiszen első megjelenésekor a – látszólag – totálisan poéngyilkosGloriett a hullának címet adta neki. Csak 2012, Horváth Kornélia avatott, új fordításának elkészülte óta hívják találóan és az eredeti címhez hasonlóan kétértelműen Gyilkosvadászatnak.)

Így történhetett tehát, hogy egy teljesen befejezett, pompás történetű, több mint százoldalas kisregény kiadatlanul várta a Christie-hagyatékban, hogy (újra) felfedezzék: egészen a tavalyi évig, amikor megszületett a döntés, hogy végre nyilvánosságra hozzák.

Az elmúlt években a magyar kiadók (főként persze az Európa) szereztek már néhány nagy meglepetést a magyar olvasóknak – amikor megjelenhetett a csonkítatlan, több fejezettel „bővült” Bűnszövetkezetben, vagy amikor John Curran Christie jegyzetfüzeteiről írt két könyve két új Poirot- és egy Miss Marple-novellát tartalmazott. Hosszú várakozás után kézbe vehettük Christie önéletírását, az Életemet, vagy fiatalkori útinaplóját Grand Tour címen. De ilyen különleges pillanat, amilyen egy teljes, kisregény méretű írás kiadása, még nem volt, eddig. Ráadásul a művet három esszé kíséri. Mathew Prichard, az írónő unokája az emlékeit mondja el a regényről és a belőle készült David Suchet-film forgatásáról. Tom Adams, az írónő könyveinek állandó borítótervezője Christie-ről, önmagáról és az új könyv borítójáról beszél (utóbbit mi sajnos nem kaphattuk meg). Végül John Curran a megírás történetét meséli el.


A Greenshore-gloriett egy igen jól sikerült, feszes szerkesztésű és humoros Poirot-történet: előszeretettel ajánlható tehát mindazoknak, akik mostanában kezdenek el ismerkedni a krimikirálynő munkásságával. Mindenkinek jó szórakozást nyújthat, aki szereti a klasszikus krimit: elegánsan csapja be olvasóját, igazi szemfényvesztéssel, közben azonban stílusos és mulatságos is. S annak is bátran ajánlom, aki már ismeri a Gyilkosvadászatot, netán az a kedvenc könyve. Az első néhány oldal után ugyanis számos meglepetés, változtatás és csavarás várja a Gloriettben, melyek közül az egyik legérdekesebb az, hogy míg a nagyregénybeli Nasse House-nak már semmi kötődése sincs Christie-hez, a kisregénybeli Greenshore House-t az írónő saját házáról, Greenwayről mintázta.

Igazi karácsonyi ajándék tehát A Greenshore-gloriett: tökéletes ünnepi meglepetés lehet bárkinek, aki el szeretné olvasni egy hamisítatlan, Poirot-féle gyilkosvadászat történetét.

A cikk az Ekultura.hu-n: Agatha Christie: A Greenshore-gloriett
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én    
Az első kép a magyar, a második az angol változat borítója. Tom Adams borítófestménye, amelyről a kisregényt bevezető esszében is beszél, a negyedik képen kiterítve is látható, rajta gloriettel, csónakházzal, Greenshore House-zal (amely egy az egyben Christie saját háza, Greenway), sőt, a lugasban maga Christie is ott ül a képen. A gerincen az ágyús bástyakert látható, Greenway másik egykori nevezetessége, amely igazi szerephez nem a kisregényben jut, hanem a sokak által jól ismert Öt kismalacban... A harmadik pedig az angolul egyébként Hercule Poirot and the Greenshore Folly címen megjelent kisregény filmképes borítója: a Poirot-sorozat utolsó, tizenharmadik évadának utolsóként forgatott darabjából, a Gyilkosvadászatból (Gloriett a hullának) származik, amelynek a külsőit egyfajta tisztelgésként igenis Greenwayben forgatták le (holott a nagyregény Nasse House-a már nem hasonlított Christie házára), így a mindeddig (nekem pedig valószínűleg örökre) legkiválóbb Poirot (David Suchet alakításában) maga is járhatott ott...
↧
Search

Ekultura.hu - Jules Verne - Cs. Horváth Tibor - Korcsmáros Pál: Sándor Mátyás

December 14, 2014, 1:51 am
$
0
0
Sándor Mátyás… Amikor 1885-ben Jules Verne vaskos kötetet szentelt a hős magyar hazafi hihetetlen kalandjainak, egyszerre állított emléket az 1848-49-es magyar szabadságharcnak és ajándékozta meg a világot egy igazi magyar hőssel – akit ő talált ki. Mathias Sandorf, akit magyarul Sándor Mátyásként ismerünk, 1867-ben, egy az osztrákok ellen, a függetlenség kivívása érdekében szőtt utolsó nemzeti összeesküvés fejeként lepleződik le, köszönhetően néhány kapzsi gonosztevő ármánykodásának. Nem adja azonban fel a harcot, megszökik, s elhatározza, hogy igazságosan, ám könyörtelenül megbünteti azokat, akik vétettek neki. Majd, tizenöt év elteltével elénk lép a zseniális és rejtélyes Antekirtt doktor, aki büntet és jutalmaz, mint valami tudós Monte Cristo: s tervei vannak még Sándor Mátyás leányával, Szávával is… A történet egy titokzatos szigeten, hatalmas leszámolásokkal ér véget, ám ahogy az egy romantikus kalandregényhez illik: boldogan fejeződik be.

Ezt a nevezetes könyvet írta át képregénnyé 1958-ban Cs. Horváth Tibor, megannyi hasonló irodalmi adaptáció szövegírója, hogy azután 16 héten keresztül jelenjenek meg a négyoldalas részletek a Füles rejtvényújság már legendássá vált képregény-rovatában. A remek rajzokat Korcsmáros Pál készítette, akit a legtöbben a Rejtő Jenő műveiből rajzolt képregényeiről ismernek manapság – hála a Képes Kiadónak, amely már hét Korcsmáros-féle Rejtőt adott ki újra A három testőr Afrikábantól a Piszkos Fred, a kapitányig. Kevesebben tudják azonban, hogy Korcsmáros a groteszk és ötletes Rejtők mellett (és előtt) elképesztően romantikus, ideálokat teremtő, kalandosan mesélő világirodalmi képregényeket is rajzolt – amit szintén a Képes Kiadónak köszönhetően ismerhet meg az érdeklődő. Az irodalom klasszikusai képregényben sorozat ugyanis a Sándor Mátyással immár a kilencedik kötetéhez ért, s keretében a legszebb 19. századi külföldi és magyar történetek szereplői nyernek új arcot és megjelenést Gárdonyi Egri csillagokjától és A láthatatlan emberétől Mikszáth Kálmán Beszterce ostroma, valamint Jókai Mór A kőszívű ember fiai és Az arany ember című nagyregényén át Victor Hugo A nyomorultakjáig és Stendhal Vörös és feketéjéig.

Az első képkocka a Fülesből
A sorozat mindeddig utolsó kötete, Alexander Dumas A három testőrének története a legkalandosabb, a képregényrajzok eredeti példányait ugyanis a magyar belügy 1960-ban, amikor Franciaországba küldték volna megjelenésre, elkobozta. Így ahhoz, hogy a Képes Kiadó modern kötete elkészüljön, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltárában kellett rábukkanni az eredeti változatra… De: sikerült, így most digitálisan felújítva, értő kézzel kiegészítve (hogy a minden heti első oldalon ott szereplő, de az összkiadásban felesleges belső címsorok helyét is a felső képkockák megnövelt, kibővített rajza vegye át) vehetjük kézbe a kötetet. Ahogy a Sándor Mátyást is.

Jules Verne (1828-1905)
Ha pedig elolvassuk, nemcsak a szerző bravúros fantáziája kápráztat el bennünket, de Korcsmáros Pál értő, érzelmekkel teli, a szövegnél jóval többet mondó, helyenként ötletes, máshol gyönyörű, megint máshol akciódús rajzai is. Rajta klasszikus szépségű nőalakok, méltóságteljes, romantikus hazafiak, bölcs öregek, elvetemült ábrázatú gonoszok, sziklák, hajók, várak, szűk utcák, bájos hangulatú szalonok és sötét börtöncellák szerepelnek, s a képek vezetik a szemet, megtermékenyítve a fantáziát is, új és új kalandok felé. Ami számomra különösen bravúros: Antekirtt doktor, egy „öreg” romantikus hős nagyszerű ábrázolása, az érzelmek széles skálájával, újrateremtve azt az alakot, akit Verne szövegében megalkotott.

Ajánlom a képregényt azoknak, akik így szeretnének megismerkedni Sándor Mátyás történetével, és azoknak, akik ismerik már a regényt. Gyerekeknek, bizalommal, de felnőtteknek is: tetszeni fog nekik, ha egy kicsit is szabadon engedik a fantáziájukat. Végül Korcsmáros Pál rajongóinak is: hisz ő nemcsak a színes Rejtő-albumok mestere, de ezeknek a csodálatos, kalandos történeteknek a bravúros elmesélője is volt.

A cikk az Ekultura.hu-n: Jules Verne - Cs. Horváth Tibor - Korcsmáros Pál: Sándor Mátyás
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

Link:
Az irodalom klasszikusai képregényben
↧
↧

Szűz Mária kertje 2. - Változatok a kora reneszánsz hortus conclususra

December 15, 2014, 3:53 am
$
0
0
A múlt heti bejegyzésben (Szűz Mária kertje 1.) húsz képet gyűjtöttem össze a hortus conclusus vagyis bezárt kert típusba tartozó, szimbólumokkal teli Madonna-ábrázolásokból. Most folytatom a sort főleg olyan németalföldi, késő gótikus, kora reneszánsz ábrázolásokkal, amelyeken látni lehet, hogy a szimbólumokkal terheltség hogyan kapcsolódott össze a téma megfestőinél a valóságos természetábrázolás,  a harmonikus és érzékletes tájfestés követelményével. Talán az is izgalmas lehet, ahogyan egyes hagyományos motívumok útra keltek és akár Közép-Európáig is eljutottak: hogy mennyire pontosan, az lentebb kiderül.

Akit az érdekel, mit jelentenek a hortus conclusus képek szimbólumai, a virágok és a gyümölcsök, ajánlom, lapozza fel az előző bejegyzés bevezetőjét. Most inkább rögtön lássuk a képeket: kezdve a hagyományos rózsalugas kép reneszánsz megfestőjével, Martin Schongauerrel, húsz festményen át egészen a hagyományoktól eltérni merő Albrecht Dürerig!

Martin Schongauer (1430k.-1491): Madonna a rózsalugasban - élvezet a szemnek és a szívnek.
A kert lehet egészen aprócska is: Jan van Eyck (1390k.-1441): A Forrás Madonnája.
Jan van Eyck ismeretlen követője (15. század) kertjében mesés fák nőnek.
Dirk Bouts (1410/20-1475) kertben álló Madonnája mögött kinyílik a messzi táj.
Robert Campin (1375k.-1444) vagy követője egyszerre felel meg a hagyományos oltárkép követelményeinek és fest csodálatos reneszánsz virágokat a fal tetejére.
Ez a festmény biztosan Robert Campin (1375k.-1444) munkája: bár a Madonna a Holdon ül rajta, a liliom és a beteljesült Szentírás pedig az angyali üdvözletnek is évszázados kellékei, a háttérben csodálatos táj látható, a kis Jézus pedig jóízűen eszegeti a bűnre emlékeztető almáját.
Az ismeretlen flamand festő (15. század) visszafogott rózsalugasában apró szirmú virágok ragyognak, de az arany háttér elnyomja őket.
Martin Schongauer követője (15. század vége) nem téglával, hanem antikosan faragott kőlapokkal rakja ki a falat.
Nehéz elhinni, hogy Jan Provost (1465k.-1529) képe és az előző festmény szinte egy időben készült: a magabiztosan megfestett Madonna szinte ragyog, a szimbólumoktól zsúfolt festmény pedig falusi tájképként is nézegethető.
Ez a kép is Jan Provost (1465k.-1529) életművébe tartozik: különleges hagyományos visszafogottsága és hosszúkás formája is.
Hans Memling (1430k.-1494) képén jól megférnek egymással az apró angyalok és a kora reneszánsz táj.
Ez a Hans Memling (1430k.-1494) festette kép hagyományokat folytat és teremt: a dicsfény övezte Madonna mindennél valószerűbb nő is egyben, a kert szinte csak jelzésszerű, a háttérben pedig feltűnik egy falusi ház, egy karám, távolabb folyó, híd, őrtorony és vár, még messzebb szántóföldek, aratókkal telve, messze pedig elnyúló erdők és hatalmas hegyek.
Ez a Memling-tanítvány (15. század) sokat megőriz a Madonna alakjából, a díszpárna, az előtér húsos levelei is azonosak: a háttér tája azonban váratlanabb, balra a szabad látóhatár, jobbra a házak ellentétével. Bár a kertnek egyszerű fakapuja van, a Szűzanya trónusához kaviccsal szórt út vezet, a kerítésen pedig páva, a feltámadás jelképe ül.
Ezen a Memling követőjétől (15. század) származó képen a Madonna és a saját sorsáról olvasgató Jézus azonos, a csoport azonban visszakerült egy jelképekkel teli kertbe, ahol angyalok emelnek trónkárpitot mögéjük. (Bár a képnek van nyitott, a háttérben falut ábrázoló változata is, amelyben a virágok tükörképesen vannak megfestve.)
Ez a lengyel festő készítette Madonna a rózsakertben Dirk Bouts hatása alatt készült: nagy a hasonlóság a fenti képekkel, mégis jellegzetesen közép-európai is a kép (15. század). Amely egyébként címe ellenére egyetlen élő rózsát vagy virágot sem ábrázol: a trónkárpiton azonban már annál inkább.
Ezt az 1470-es, furcsa Madonna a gyermekkelt Dirk Bouts ismeretlen követője festette: láthatóan lelkesen, ám valami különös céltalansággal felhasználva az ismert elemeket a falon ülő pávától a valójában mégsem bezárt kert téglafaláig és a messzi tájig. Szent József illetlenül hátat fordítva a Madonnának egy semmiből teremtett díszkapu-torony felé botladozik, a bogáncsot evő, vagyis a Krisztus szenvedését magára vállaló sármány pedig igyekszik elszabadulni az őt visszatartó Jézus kezei közül.
Míg az előző festményen van kert, csak éppen nem tudni, minek, Gerard David (1460k.-1523) Szoptató Madonnáján alig látszik a téglafal, mintha a Szűzanya nem is elzárt kertben ülne, csak épp virágok között. Ám a szűk térben minden adott egy igazi hortus conclusushoz: liliom, rózsa, eper, sőt, az örök életet jelképező borostyán és tölgyfa is.
Robert Campin (1375k-1444) tanítványának ez a nagyszabású festménye szent beszélgetést ábrázol az elzárt kertben: Szent Katalin, Szent Borbála, Keresztelő Szent János és Szent Antal apró kertbe zsúfolódnak be Máriával és a Gyermekkel együtt, ahol azonban gyönyörű virágok nőnek.
Ezen az utolsó előtti, Dürernek is tulajdonított képen ott van minden, ami misztikus a hortus conclususban: a fal, a virágok, a rózsa, a liliom, az írisz, a földön a tüske és a bogáncs. A trónoló, lábát a Hold sarlójára helyező Mária egyúttal a Napba öltözött asszony is a Jelenések Könyvéből, a két sarokba felfestett Atyaisten és Szentlélek pedig Szentháromság-oltárképpé formálja a festményt.
Ez a kert viszont biztosan Albrecht Dürer (1471-1528) munkája, romos fallal, burjánzó növényekkel, a pogányság vesztére utaló, leomlott antik oszloppal a bal, a Golgotára emlékeztető csupasz, köves földdel a jobb sarokban. Mindez azonban nem fontos: a szimbólumok felett győz a reneszánsz szépség és a természet.


↧

A csillagokba! - Kedvenc sci-fi antológiáim

December 17, 2014, 1:37 pm
$
0
0
Nemrég írtam bejegyzést a Harcjátékról, amely talán a legjobb, legizgalmasabb és legegyenletesebb színvonalú a Magyarországon megjelent többszerzős science-fiction antológiák közül. Miután azonban posztoltam az írásom, rájöttem, hogy szeretnék még további kedvenceimről is beszélni: hátha ugyanazt szeretjük, hátha neked is kedvenced ez vagy az a könyv. Így hát íme: egy tucat sci-fi novelláskötet, amit mindig szívesen olvasok újra.

Riadó a Naprendszerben - 23 tudományos-fantasztikus novella
Európa, Bp., 1965
Szerkesztő: Kuczka Péter, Kulin Katalin
Valahogy így kezdődhetett... A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat indulására még négy évet kell várni (1969), a Galaktika folyóiratéra pedig még hetet (1972). A science-fiction egyelőre lenézett mostohagyerek az irodalom családjában, legalább is nálunk, Magyarországon. Irodalmi értékét még bizonygatni kell, íróit mentegetni, megnevezésében pedig külön kiemelni a jövőjósló, "hasznos"tudományos jelzőt. Mégis, elkészül egy úttörő antológia, amelyet ugyan fura képek garmadája kísér, ám mégis, a rangos Európa Kiadó jelentet meg. S benne a legjobbak szerepelnek: Ray Bradbury, Isaac Asimov, Arthur C. Clarke, Robert A. Heinlein, Frederik Pohl, John Wyndham, A. E. Van Vogt, Fredric Brown, Stanislaw Lem, no meg Arkagyij és Borisz Sztrugackij. Kíváncsi vagyok, milyen lehetett ezt a remek válogatást akkor, 1965-ben kézbe venni, a science-fictiont már ilyen korán kedvelő és kereső olvasóként... Ám most is remek kötet: nem egy története későbbi antológiák visszatérő darabja lesz, szerzői pedig ma is klasszikusok.
Kedvencem: Isaac Asimov: Csak mi vagyunk itt...

A pokolba tartó vonat - Tudományos-fantasztikus novellák
Gondolat, Bp., 1970
Szerkesztő: Ferenczné Árkos Ilona
Egy évvel az első Kozmosz Fantasztikus Könyvek megjelenése után újabb kiadó kísérletezik egy elbeszéléskötet kiadásával - azt gondolom, óriási sikerrel. Bár a válogató ezúttal nem a később sci-fi-pápává váló Kuczka Péter, az alapanyag a legkiválóbb: a Penguin rangos gyűjteményeiből származik. A mókás külsejű, szerényen papír kötéses könyv tizennégy remekbe szabott novellát tartalmaz a legnagyobb mesterektől, közülük a legtöbb az 1950-es évek második aranykorának termése. Itt olvasható Isaac Asimov híres Alkony (Nigthfall) című elbeszélése, melyből később Silverberggel együtt írt regényt (Leszáll az éj). Ebben a könyvben jelenik meg először magyarul Frederik Pohl Alagút a világ alatt című, megrázó novellája, amely később számos újraközlést ér majd meg. De találunk írást Van Vogttól, Robert Sheckleytől, Poul Andersontól és E. F. Russeltől is.
Kedvencem: Eric Frank Russel: Halandzsa

A csillagűzött szerető
Szépirodalmi, Bp., 1972
Szerkesztő: Kuczka Péter
Van már az Európának, a Gondolatnak, ezzel a kötettel pedig a Szépirodalmi Olcsó Könyvtárában is megjelent a sci-fi. Kuczka Péter válogatásában, s a legjobbak (többek közt Borbás Mária és Göncz Árpád) fordításában tizenkét elbeszélést kapunk, ám ezúttal a már ismerős sztárszerzőket újabb nagymesterek váltják fel. Arthur C. Clarke ugyan szerepel egy tréfásan klasszikus történetű darabbal, de mellette szóhoz jut Damon Knight, Robert F. Young, William W. Stuart vagy épp Clifford D. Simak is. A novellákban tragédia és komédia, apokalipszis és költői kalandosság váltakozik, viszonylag hosszúak, s szinte mindnek szomorkás a vége. Eleinte nem találtam az utat ehhez a könyvhöz, mivel a kalandos, nagyon cselekményes novellákat teljesen nélkülözi - nyilván szándékosan, mert hangsúlyozottan költőit, "irodalmit" kíván adni -, mára azonban az egyik kedvencem.
Kedvencem: George Sumner Albee: Legfelül 

Kaland a végeken - Fantasztikus elbeszélések
Táncsics, Bp., 1973
Szerkesztő: nincs feltüntetve
Kár, hogy nem tudni, ki válogatta ki a kötetben szereplő tizenöt történetet, mert remek munkát végzett. Kilenc amerikai és hat szovjet sci-fi szerző írásait olvashatjuk a könyvben, amely egyszer és mindenkorra  eljegyzett a sci-fi novellákkal. A történetek közül több a Galaktikából is ismerős lehet, néhányat későbbi gyűjtemények is közöltek. Van itt remek űrkrimi Asimovtól (Haldokló éjszaka) és szomorkás robottörténet Arthur Sellingstől (Új életet kezdeni), olvashatunk Kirill Bulicsov-novellát és szerepel a szerzők közt Philip K. Dick is. Igazából számomra minden a könyvben szereplő írás nagy élmény, s bármelyiket bármikor újraolvasnám. Még kedvencem is kettő van...
Kedvencem: Bob Shaw: Régmúlt napoknak fényei, Ray Bradbury: Gyerekszoba

Ötvenedik
Kozmosz Könyvek, Bp., 1977
Szerkesztő: Kuczka Péter
Ezzel a kötettel ünnepelte a Kozmosz Fantasztikus Könyvek, hogy már negyvenkilenc kis könyv talált olvasóra 1969 és 1977 között. Az apró betűkkel szedett, ám még így is vaskos, több mint ötszáz oldalas válogatás harmincegy remek sci-fi novellát tartalmaz, a szerzők közt pedig van amerikai, angol, szovjet, olasz, francia, német, lengyel, román, argentín, sőt, japán is. Az ezúttal az egész világra koncentráló válogatás olyan mestereket mutat be az olvasónak, mint Ursula K. Le Guin, J. G. Ballard, Julio Cortázar, Kurt Vonnegut vagy épp Herbert W. Franke. Az átgondolt válogatásban hazánkat egy történet képviseli, szerzője Hernádi Gyula. A fedélen ismét Korga György poétikus hangulatú festménye csinál kedvet a tartalomhoz, mint annyi kiskozmoszon: ezzel az Ötvenediknek igazi szerencséje van, hisz végigtekintve a bejegyzés borítóin, megállapítható, hogy ezeket a műveket mintha nem a borítójukkal, hanem annak ellenére akarták volna eladni kiadóik: egyik randább, mint a másik...
Kedvencem: Ray Bradbury: Talán álmodni

Gyilkos idő - 17 sci-fi remekmű
Maecenas, Bp., 1988
Szerkesztő: Isaac Asimov, Martin H. Greenberg
Az előző rendszer szétesésével a sci-fi előtt is új horizontok tárultak fel. Ezt a gyűjteményt Géher Istvánnak és angol műfordító szakos hallgatóinak köszönhetik a magyar olvasók (utóbbiak közül nem egy szerzett nevet később magának költőként, íróként vagy sikeres műfordítóként): ők fordították ugyanis le a tizenhét klasszikus sztorit tartalmazó könyvet. A Gyilkos idő (eredeti címén az Isaac Asimov Presents The Great SF Stories sorozat 15. kötete) csupa olyan elbeszélést tartalmaz, amely először 1953-ban látta meg a napvilágot. Hogy vajon miért éppen erre esett a magyarítók választása (és nem az 1., vagyis az 1939-es, a 10., vagyis az 1948-as, vagy éppen a 13., azaz az 1951-es gyűjteményre), kideríthetetlen, talán ez volt a kedvencük... Mindenesetre remekül választottak: ebben a gyűjteményben tényleg remekművek vannak, mivel egyszerűen nincs rossz írás, "töltelék", helykitöltő köztük. Nem csoda, hiszen a két szerkesztő, Greenberg és Asimov ezerszer is megtárgyalta, mi kerül fel és mi nem kerülhet rá a végső, 17 darabos listára az 1953-as év terméséből. Hogy melyik írást miért választották, kiderül remek bevezető történeteikből, melyekben Greenberg tájékoztat, Asimov pedig buzgón anekdotázik, felhasználva nyolcvanas évekbeli, óriás hírnevét (a kötet 1986-os), hogy olvasók új generációival ismertesse meg a klasszikus sci-fi eme darabjait. Egy újszülöttnek, illetve a magyar olvasónak viszont minden vicc új: vagyis mi (szinte kivétel nélkül) először olvashattuk ezeket a novellákat, melyek között ismét két abszolút kedvencet is találtam.
Kedvencem: Damon Knight: Négyesfogat, William Morrison: Az ideális bíró

Szívélyes Fahrenheit - 17 sci-fi remekmű
Maecenas, Bp., 1990 (Magyar Könyvklub, Bp., 1993, Könyvmolyképző, Szeged, 2008)
Szerkesztő: Isaac Asimov, Martin H. Greenberg
A Szívélyes Fahrenheit magyar megjelenéséről ugyanazt lehet elmondani, mint amit elődéről, a Gyilkos időről már leírtam. A Géher-szeminárium fordítói ezúttal az Isaac Asimov Presents The Great SF Stories sorozat 16. kötetéhez nyúltak, amelyben 1954 legjobb 17 történetét adta ki Asimov és Greenberg 1987-ben. Egyszerre szerepelnek benne ismert nevek (Alfred Bestertől Frederick Brownon át Philip K. Dickig) és olyan szerzők, akiknek nem vált legendássá a neve, viszont az itt szereplő írásuk egyszerűen zseniális. Richard Matheson A vizsga című elbeszélésén például muszáj sírni: filozofikus és örök darab. Tom Godwin Rideg egyenletek című művével kapcsolatban Asimovval értek egyet (vagyis hogy a benne szereplő tragikus szituáció abszolút művi), mégis, mindig meghat. Ezzel szemben Chad Oliver Transzformátora egyszerűen nagyszerű abszurd, szívszorító és fura.
Kedvencem: David Grinnell: A Liszenko-labirintus

A találkozás
IPM Könyv, Bp., 1997
Szerkesztő: Trethon Judit
Ez a könyv külsejét tekintve merő borzalom: a borítókép egy bajuszos nőről, akinek tejcsarnoknyi mellei és komoly anatómiai problémái vannak, legalább olyan riasztó, mint az első belelapozó mozdulatra kitörő ragasztott gerinc, vagy a könyv szövegének sok-sok tagolási és sajtóhibája. A beltartalom viszont megéri a fáradságot, hiszen a szerkesztő tizenhét olyan írást gyűjtött össze benne, amelyek az idegen lények és az ember közötti találkozást mutatják be humorosan, tragikusan, groteszk vagy filozofikus módon, ötletesen, költőien és tudományosan. Az olyan örök darabok mellett, mint Clarke Nehéz a bennszülöttekkel, Murray Leinster Az első találkozás és Szilárd Leó Jelentés a Central pályaudvarról című elbeszélése, egészen különleges írásokkal találkozhatunk. Szerepel például annak a rádiójátéknak a teljes szövege, amelyet Orson Welles készített a Világok harcából. Találkozhatunk négy magyar szerzővel, de a szovjet Dmitrij Bilenkinnel is. Van humoros (Katherine MacLean: A képernyő nem hazudik) és akciódús (Alan E. Nourse: A hamisítvány) is az elbeszélések között. Ami pedig nagyon tetszik, hogy a kötet a sok hangulat mellett egyetlen témára koncentrál, amelynek egymás mellé szerkesztett változatai így még sokkal érdekesebbé válnak.
Kedvencem: Isaac Asimov: Zöld foltok, H. B. Fyfe: Védett fajok

Kétszázadik - 24 fantasztikus novella
Metropolis Media, Bp., 2009
Szerkesztő: Németh Attila
Miután a Metropolis Media kiadó jóvoltából 2005-ben újjászületett a Galaktika (Kozmosz) Fantasztikus Könyvek sorozata (sőt, 2013-ban a Galaktika Baráti Kör könyvsorozata is), illő volt, hogy az újabb kötetfordulóra az Ötvenedikhez hasonló novellaválogatás lásson napvilágot. Ezúttal 24 történet fért egy kötetbe, melyek közül - a szerkesztő új elképzelésének köszönhetően - egy tucat külföldi, a másik tizenkettő pedig magyar sci-fi írók munkája. Nos, be kell valljam, nekem talán ez okozta az egyetlen csalódást. Ugyanis ahelyett, hogy azt éreztem volna, amint a hazai science-fiction termése egy kévébe kötteik a hasonlóképpen kiváló külföldivel, inkább hiányérzetem támadt: túl nagy volt a kontraszt. A nem magyar elbeszélések szinte mind válogatottan jók voltak, s mellettük jópár magyar elbeszélés ügyetlennek tűnt, a legjobb esetben se volt "jelentős". Ettől függetlenül sok kedvencet találtam a könyvben, s minden fanyalgásom ellenére is ajánlom a könyvet mindenkinek.
Kedvencem: Mike Resnick: Hittétel

Út a csillagokig - A sci-fi klasszikusai 1.
Arión, Bp., 2009
Szerkesztő: ifj. Veress István
Álmok a jövőről - A sci-fi klasszikusai 2.
Arión, Bp., 2010
Szerkesztő: ifj. Veress István
A seholsincs bolygó - A sci-fi klasszikusai 3.
Arión, Bp., 2011
Szerkesztő: ifj. Veress István
Ez a háromkötetes sorozat a szokott Ariónos (Sensusos) módon készült válogatás: a tartalma kiváló, ám szép példája a tematikus újrafelhasználásnak. A három könyv elegáns, bár többé kevésbé értelmetlen ciklusokba rendezve ötvenkét klasszikus sci-fi-elbeszélést tartalmaz (tizennyolcat az első és a harmadik, tizenhatot a második részében). Ezek nagy része az évtizedek óta lelkes sci-fi-olvasónak már ismerős lehet a Galaktikákból (még a régi, antológiatípusúakból), az ebben a bejegyzésben fentebb már felsorolt gyűjteményekből, vagy esetleg mindkét (-három, -négy) helyről. Ennek ellenére magam is beszereztem a három kötetet, mivel így, egy helyen a novellák remek összképét adják a klasszikus sci-finek.
Az első kötetben máris szinte megáll az idő: ismét találkozhatunk Marietta Csudakova, Gennagyij Gor, Kirill Bulicsov vagy épp Konisi Gaku legjobb elbeszéléseivel (az Ötvenedikből), vagy épp a Gyilkos idő legjobb írásaival (Damon Knight: Négyesfogat, Fredric Brown: A tükörterem, T. R. Cogswell: Fal a világ körül). Mégis, így együtt csodás hangulata van a könyvnek, melynek darabjai 1947 és 1972 között keletkeztek. Nagy meglepetés benne például Robert A. Heinlein Zöld dombok a Földön vagy A. E. Van Vogt A szunnyadó című korai novellája.
Kedvencem: Clifford D. Simak: A szomszéd, Isaac Asimov: Mit neveznek szerelemnek?
A második gyűjteményben ismét számos nagy névvel találkozhatunk Arthur C. Clarke-tól Robert Sheckleyn át Ilja Varsavszkijig. John Wyndham Túlélni című novellája sokadszorra olvasva is borzongató, elképesztő és abszolút felejthetetlen. Herbert W. Franke abszurd robottörténete, a Joe, a kiborg teljes mértékben elkerüli a robotsztorik asimovi útját. Anne Mccaffrey terjedelmes és könyörtelen Az éneklő hajója pedig rendhagyó Romeo és Júlia-történet. Két kedvencem is újraközlés, így már korábban is besorolhattam volna a legjobbak közé, de erre az antológiára tartogattam.
Kedvencem: A. Bertram Chandler: A ketrec, Walter M. Miller: Én alkottalak
A harmadik gyűjtemény külön felhívja az olvasó figyelmét, hogy négy először megjelenő írást is tartalmaz: Philip K. Dick címadó írását, Alfred Bester Fényes csillag, gyémánt csillagját, Arthur C. Clarke Erőfölényét és A. E Van Vogt Az elvarázsolt faluját. A további szerzők közt akad lengyel, francia, olasz, orosz, angol és amerikai, sőt, japán is. Ismét találkozhatunk Harlan Ellison, Josef Nesvadba és Robert Bloch nevével. Így csak sajnálhatom, hogy a sorozat immár három éve áll folytatás nélkül: pedig még sok újra kiadható, vagy végre lefordítható klasszikus sci-fi novella létezhet a világegyetemben...
Kedvencem: Brian W. Aldiss: Odakint, A. E. Van Vogt: Az elvarázsolt falu

Zárásképpen a sci-fi kedvelőknek nem tudok mást kívánni, mint hogy találjanak minél több kedvenc történetet. Számomra a sci-fi legalább ötven százalékban novella, s örülnék, ha a telefonkönyv vastagságú, sűrű szövetű regények mellett ismét divatba jönne a sci-fi elbeszélések olvasása. Talán az is jelzi ezt, hogy Asimovnak épp október végén jelent meg egy új elbeszéléskötete, az Azazel? Reménykedem.
↧

Most olvastam 15. - Még néhány történelemkönyv

December 20, 2014, 7:58 am
$
0
0
Lassan a végéhez közeledik az év. Ideje az utolsó előtti olvasmánynaplóban megint a történelemről írni. Szerencsére remek könyvek kerültek a kezembe, különös tekintettel a Jaffa Kiadó egyik év végi újdonságára, az Ostrom 1956-banra, amely tovább folytatta a kiadó történettudományi sorozatát.

Szabó Balázs: Rákosi titkos bunkere 1951-2011
Az F-4 létesítmény, az MDP titkos bunkerének története
Sziklakórház Kft., Bp., 2013
Néhány éve óriási élmény volt számomra egy picike kötet, Tatai Gábor A Sziklakórház rövid története című munkája, amely a titokzatos budai Sziklakórház (barlangkórház, óvóhely, oltóanyaggyár, atombunker…) létrejöttét, történelmi szerepét és rejtélyeit mutatta be sok-sok fotóval és képpel. Hatására ellátogattam a Sziklakórház Múzeumba is (www.sziklakorhaz.eu), és igazán hihetetlen élményekben volt részem egy ilyen, igazi, (hideg)háborús objektum folyosóin sétálva. A Rákosi titkos bunkere az akkor megindult Hiteles történelem sorozatnak a második, ezúttal kissé nagyobb méretű tagja. Szabó Balázs kötete egy másik, hasonló korú történelmi rejtély, az eredetileg Rákosi Mátyás és pártvezetősége számára kialakítani szándékozott háborús vezetési pont és atombunker történetét foglalja össze a megtervezéstől az eltitkoláson és a félbehagyáson át az átépítésig, a leleplezésig és a félig történt elbontásig. Ma a bunker turistalátványosság (lehetne), ám sorsa igazából megoldatlan. Mégis, hihetetlen építészeti emlékről van szó, amelynél először használtak modern szekrénysüllyesztéses építési megoldást, amely ma is álló tanúja diktatúrának, atomfóbiának és pártelképzeléseknek, s amiről ma is inkább a legendák élnek, mint a tények. A könyv azonban a valóságról szól: képekkel, tervekkel, anekdotákkal. Ajánlom mindenkinek.

Tulipán Éva: Ostrom 1956-ban - A Köztársaság tér emlékezete
Jaffa, Bp., 2014
A Jaffa történettudományi sorozataörvendetesen bővülő tendenciát mutat: míg 2010-ben egyetlen indító kötet jelent meg, 2011-ben kettő, 2012-ben és 2013-ban három könyvvel bővült a széria, idén pedig már négy könyvnek örvendezhettem: a sportról és politikáról szóló, Takács Tibor írtaSzoros emberfogás - Futball és állambiztonság a Kádár-korszakbanután következett Ungváry Krisztián remek tanulmánykötete, a Tettesek vagy áldozatok? - Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből, majd Ablonczy Balázs A visszatért Erdélyének méltó párja, Simon Attila Magyar idők a Felvidéken 1938-1945című könyve, amely a Felvidék visszacsatolását és újra-elvesztését mutatja be. A negyedik pedig Tulipán Éva hiánypótló könyve volt. Ostrom, gyilkosság, halál... Kutatás nem létező pincebörtönök után... Parlamenterek lelövése... Meglincselt ÁVH-s holtteste felhúzva egy fára... Arccal a sárban fekvő halottak... A Life díjnyertes fotósorozata ÁVH-s kiskatonák agyonlövéséről... A Köztársaság téri pártszékház október 30-i ostroma az 1956-os forradalom egyetlen olyan szégyenfoltja, amely nem az elnyomók, hanem a forradalmárok nevéhez köthető: tanúbizonysága a szabadságharc és a fegyveres ellenállás ellentmondásosságának. Érzelmi csomópont, amelyet a Kádár-korszak propagandája totálisan kiaknázott, amikor az eseményeket eltúlozva az egész forradalom és szabadságharc igazi arcaként mutatta be az eseményeket. Ha valaki fellapozza a vonatkozó Wikipédia-szócikkét, azonnal érzékelheti a történéseket ma is övező zűrzavart, hiszen az oldal egyszerre idéz a Kádár-kor emblematikus könyvéből, az eseményeket kommunista mártírológiává formáló Hollós Ervin-Lajtai Vera-féle Köztársaság tér 1956-ból, Gosztonyi Péter abszolút pontatlan, ám a kazamaták létét cáfoló kötetéből, és Kiskunhalas honlapjáról, ahol egy amatőr kutató épp bizonyítja a pincebörtönök létét... Csak Eörsi László és Horváth Miklós (egymással is vitatkozó, de) szakszerű munkái nem szerepelnek a forrásművek között... Nem csoda, hogy még a nap eseménytörténetét sem lehet összerakni a szócikk nyomán. Így azután a fiatal történész (és Horváth Miklós-tanítvány) Tulipán Éva könyve nagyon is időszerű: a szerzőnő megpróbál rendet tenni az ezerszer hallott és valójában hamis legendák, a félreolvasott (vagy a vallatók által félreírt) korabeli dokumentumok és jegyzőkönyvek, a megalapozott következtetések és a harcos érvek között. Megbízhatóan, olvasmányosan, a történelmi emlékezet szerepét is boncolgatva, kérdőjeleket is kitéve: mégis, egy új, megbízható összefoglalót adva az eseményekről. Ami nagyon kellett volna a könyvnek: 1. egy (akár kérdőjelekkel is teleírt) időrend, mivel jelen formában minden eseményről elhangzik a végleges következtetés, de ezeket elég nehéz időrendbe szedni. 2. egy lektor, mivel sajnos sok melléütés, félbehagyott mondat, sőt, két bekezdésismétlés is benne maradt a végleges változatban. Ami viszont nagyon kell: minél több olvasó, akit tényleg az érdekel, mi történt valójában a (ma már II. János Pál pápa nevére hallgató) Köztársaság téren 1956-ban.

Pritz Pál: Bárdossy László 
Elektra Kiadóház, Szeged, 2001
Miután a kiadó sorozatának három korábbi, miniszterelnökökről szóló könyvét már elolvastam, vad keresésbe kezdtem Pritz Pál Bárdossyja után. Amikor végre hozzájuthattam, izgalmas meglepetés ért, kettő is. Az első, hogy ellentétben Ablonczy Balázs Teleki Páljával, Gergely Jenő Gömbös Gyulájával és Sipos Péter Imrédy Bélájával (melyekről itt írtam), elvileg ez nem egy történelmi biográfia, hanem egy regény. Az előszó ugyanis azt ígérte, hogy egyfajta regényes formában olvashatom majd Bárdossy életét, hogy annak elbeszélése izgalmasabb és élményszerűbb legyen. Aminek nem túlzottan örültem, mert szerintem valami vagy regényes történelem, amit élvezhetek, de biztosan nem tekintem szakirodalomnak, vagy szakirodalom, de az csak úgy lehet olvasményos, hogy megmarad saját, szakszerű keretén belül... A második meglepetés viszont az lett, hogy a kötet regényessége kimerült abban, hogy a szerző E/3. személyben eltöprengett azon, ekkor vagy akkor mi járhatott Bárdossy fejében (s tette mindezt naplói, iratai és perének vallomásai alapján), egyébként pedig egy szokásos stílusú, érdekes életrajzot vehettem kézbe az országot a háborúba beléptető miniszterelnökről. Amit épp ezért ajánlok  másoknak is: bár valószínűleg beszerezni nekik is épp oly nehéz lesz ezt a kis példányszámban megjelent könyvet, mint nekem. 

Kun Miklós: Buharin
Szabad Tér, Bp., 1988
Nem fura, hogy mióta szabadon lehet publikálni a szovjet állam egykori vezetőiről és főkorifeusairól, azóta alig jelennek meg jó és szakszerű életrajzok róluk? Buharinról például ez az egyetlen, még nem rendszerváltott kötet olvasható magyarul, Trockijról pedig egy sem (egy 1989-es dokumentumgyűjtemény az utolsó, de az sem életrajz)... Eközben Göringről, Hessről, Himmlerről elismert szerzők alapos biográfiái vehetők kézbe... De sebaj: Kun Miklós, akinek Sztálin alkonya című kötetét korábban már dicsértem itt, a blogon, már 1988-ban nagyot alkotott a bolsevik gárda egyik legérdekesebb és leg-ellentmondásosabb alakjának bemutatásával. Buharin, aki egyszerre volt emigráns és hazai kommunista, Sztálin és Kamenyev barátja, a régi bolsevik vezetők közül talán a legtovább hűséges Sztálinhoz, ám azután 1938-ban egyik legutolsó "nagy"áldozata, állítólag ezzel a búcsúlevéllel fordult kíméletlen diktátorához: "Koba, miért kellett meghalnom? -Коба, зачем тебе нужна моя смерть?"Ha más nem, hát ez az egykori jóbaráthoz (akinek Koba a rég elhagyott, mozgalmi neve volt, miközben diktátorként új álnevén, Sztálinként tündökölt) címzett segélykiáltás biztosan bevezet Buharin ellentmondásos életébe.

Slíz Mariann: Személynevek a középkori Magyarországon
Attraktor, Máriabesnyő, 2011
Ez a szerény kötetecske sokkal izgalmasabb, mint azt viszonylag érdektelen külseje ígérné. Segít megismerni a múltunkat, a nyelvünket, sőt, még érdekes is... Ha valakitől ugyanis megkérdezzük, tudna-e régi magyar személyneveket mondani, a Csengét, a Etelkát, az Enikőt, a Gézát, az Árpádot vagy a Csabát biztosan nem hagyná ki a felsorolásából. Egészen bizonyosan nem mondaná viszont a Munkát, a Morgót, az Uracsot (férfinevek), a Ketüdöt (Kettő) (férfi- és női név is), a Nyestét, a Szépet vagy az Izalcsot (női nevek). Pedig, ahogy Slíz Mariann egyetemi adjunktustól, nyelvtörténésztől részletes magyarázatok nyomán megtudhatjuk, az utóbbi személynevek sokkal gyakoribbak voltak, már csak azért is, mert az általam felsorolt első három női nevet csak a 19. században alkották meg "régi magyar mintára" (az Enikőt épp Vörösmarty, az Etelkát pedig Dugonics András), a három férfinévből pedig, amely török jövevényszóból lett, kettő "rosszul", 19. századian kiolvasva újult fel napjainkra. Ezzel szemben a Munka a 12. század leggyakoribb magyar személynevei közé tartozott, s az Izoldából magyarosodott Izalcs név a 13. század egyik legkedveltebb nemesi nőneve volt. Aki kíváncsi még hasonló furcsaságokra, mint például arra, miért volt Hunyadi Jánosnak egy Hunyadi János nevű öccse, miért hívtak a 14. században három fiútestvért Töttösnek, Vesszősnek és Tövisesnek, vagy hogy honnan származik a Terestyén, az Ehellős és az Elefánt név - olvassa el a könyvet!

Sándor Klára: A székely írás nyomában
Typotex, Bp., 2014
Egy igazi nagy könyv: alapmű mindenkinek, akit érdekel a magyarság története, a magyar nyelv története, a magyar irodalom története, a magyar írás története, a székelyek története... Ebben a rendkívül alapos, harminckét oldalnyi idézett bibliográfiára hivatkozó, remek képekkel kísért és fölöttébb tudományos, ugyanakkor rendkívül szórakoztató, csevegő hangú, helyenként abszolút humoros kötetben mindent megtudhatunk a rovásírásról, amit csak tudni lehet. Elsőként például azt, hogy sokkal jobb volna rovás helyett egyszerűen székely írásnak nevezni. Másodszor azt, hogy ezt az ősi írásformát mennyi tévhit övezi: ősmagyar-mániákusok és szélsőjobboldaliak éppúgy mitizálják és félreértik, mint az akadémia berkeiből rátekintők és a tőle vadul idegenkedők. Miután pedig a szellemes bevezetés (amelyen szó szerint könnyesre nevettem magam, ám közben sok-sok előítéletemtől is megszabadultam) beavatott abba, mi a székely írás és mi nem, egy hosszú, mégis csupa kaland utazás veszi kezdetét a nyelv és az írás történetébe, melynek során a türkök betűitől és a sztyeppei írásoktól egészen székely templomok felirataiig jutunk el - mégpedig úgy, hogy minden, de minden érthető kell, hogy legyen annak is, aki utoljára az érettségin foglalkozott nyelvtörténettel, s megbízható és ellenőrzött azok számára, akik az írások és nyelvek szakértői. Biztos vagyok benne, hogy vannak, akik ellenállással közelítenek a könyvhöz, csak mert Sándor Klára írta - mások pedig azért, mert a "rovásírásról" szól. Ám mindkét oldalnak egyetlen dologra van szüksége, hogy elveszítse az előfeltételeit: el kell olvasnia a székely írás történetét. Nem utolsósorban azért, mert benne megtalálja az összes jelenleg ismert, hiteles, székely írással íródott feliratot és a megfejtésükre tett kísérletek eredményét. Így érdemes "rovásul" tanulni: visszafordulva az eredetihez, az ősihez.

Sándor Klára: Nyelvrokonság és hunhagyomány
Typotex, Bp., 2011
Miután A székely írás nyomábant elolvastam, azonnal keresni kezdtem a nyelvész korábbi könyvét is, amely - most csak szigorúan tudományos alapokon, de ezúttal a tudományos népszerűsítés útjára lépve - azt mutatja be, hogyan is része őstörténetünknek egyszerre finnugor alapnyelvünk megszületése, és szembetűnően sztyeppei életmódunk, vallásunk léte. Avagy, a kötet alcímével szólva: megtudhatjuk belőle, hogyan legelhet egymás mellett a csodaszarvas és a rénszarvas is múltunk legelőin. Hunhagyomány és finnugor nyelvrokonság, történelmi emlékezet, a belső-ázsiai népek őstörténete és nyelvünk keletkezésének eseménysora, nomádok és honfoglalók, nyelvtörténészek és őstörténészek, nemzeti identitáskeresés és tudományos búvárlatok tényei kavarognak a könyvben, hogy azután szépen elrendeződjenek. Mindenkihez szól Sándor Klára könyve, aki tovább szeretne lépni a "halzsíros atyafiság"és a "nyelvrokonságunk fája"üres és félreértett toposzain túlra, egy olyan tudás felé, amely - a tudomány legújabb feltételezéseire és tényeire építve - megismertet nyelvünk és népünk kialakulásának történetével. Izgalmas, szinte mesélő hangú, rengeteg tévhitet eloszlató kötet: számomra legnagyobb eredménye, hogy rengeteg ismeretet közöl olyan dolgokról, amelyekről azt szokás hinni, hogy ismeretlenek és megfejtetlenek, ugyanakkor rengeteg kérdőjelet meghagy ott, ahol sokan azt szokták hinni, már nincsenek kérdések, csak válaszok. Szkeptikusok, a magyar nyelv és kultúra iránt érdeklődők, érdekes, sőt, huszonegyedik századian hazafias olvasmányt keresők kedvenc könyve lehet: melyet bizalommal ajánlok mindenkinek.

Linkek
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Most olvastam 5. - A modern történelemről 1.
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek
Most olvastam 7. - A modern történelemről 2.
Most olvastam 8. - Hat könyv, hat idézet
Most olvastam 9. - Hasznos könyvek
Most olvastam 10. - Olvasnivalók
Most olvastam 11. - Megint modern magyar (történelem)
Most olvastam 12. - Pihentetők
Most olvastam 13. - Történelem kérdőjelekkel
Most olvastam 14. - Előfeltevések nyomában
↧
↧

Ray Bradbury varázslatos novellái

December 21, 2014, 2:32 pm
$
0
0
Az egyik első külföldi (sci-fi)szerző, akit megismertem, Ray Bradbury (1920-2012) volt. Újra és újra elolvastam a Kaleidoszkóp című kiskozmosz (Kozmosz Könyvek, 1974) tizenkilenc elbeszélését, és újra meg újra sírtam rajtuk. Mindből hihetetlen magány, elidegenedés, nosztalgia és bölcsesség sugárzott. Így szerettem meg Bradburyt - és ezt a Bradburyt szerettem meg. Ugyanezt a hangot találtam meg a Marsbeli krónikákban is: és ettől kezdve ahány Bradbury-írás elém került, mindet elolvastam. Ám sosem tudtam ugyanolyan közel kerülni az író mexikói, ír vagy épp varázslatos-fantasztikus történeteihez, mint amennyire a Marson, a Vénuszon, és az apokalipszis vagy az elnéptelenedés utáni Földön játszódó elbeszélései kifejezték saját, legbensőbb érzelmeimet.
A kétezres évek elején az Agave Könyvek vágott bele a ma is tartó vállalkozásba: Bradbury eredeti novellásköteteinek magyar kiadásába: 2007 óta nyolc könyvük jelent meg. Természetesen a Marsbeli krónikákúj kiadása volt számomra a legnagyobb öröm, de minden könyvet lelkesen begyűjtöttem, s igyekeztem belőlük Bradburynek minél több arcát megismerni. A Marsbeli krónikákban szerencsére megmaradhatott Kuczka Péter eredeti fordítása (nehezen tudtam volna egy bármennyire is művészi, mégis új változatot megszokni, amikor egyes bekezdéseket kívülről tudtam a negyvenhat éves első magyar fordításból), a többi elbeszélésgyűjtemény darabjainak szövegét azonban napjaink fordítói teremtették újra, igen ihletettem. A Kaleidoszkópból talán csak azt a három darabot sajnáltam, amely Göncz Árpád hangján egyszer már (számomra) tökéletesen szólalt meg (A gyalogjárót, A gyilkost és az Aranysárkány, ezüstszélt - érdekes azonban, hogy A vakáció című elbeszélés, egyetlenként, az ő szövegével került be Az öröm masinériái kötetbe: vajon miért?), továbbá azÉs újra a Föld Borbás Mária-féle változatát, amelyet színesebbnek éreztem az Agave-variánsnál. De összességében elmondható, hogy a sorozat fordítói kiváló munkát végeztek.
Mára ős-Bradburymből mindössze  négy csodálatos történet maradt (újra)kiadatlan: az Esik az eső, egyre esik, Az űrhajó, a Kaleidoszkópés A város: valamennyi a The Illustrated Man című 1951-es kötetből. Remélem, ez is nemsokára megjelenik magyarul...
Az alábbi lista felsorolja az Agave sorozatában megjelent összes kötetet és novellát az angol címükkel együtt. Nem tudtam viszont megállni, hogy saját magamnak segítségképpen oda ne írjam az egyes címek mellé, melyek azok, amelyek tisztán sci-fiként (is) olvashatók. Ezért megjelöltem a marsi, az idegen bolygókon és az űrben, illetve az apokalipszist váró, vagy azt túlélt Földön játszódó történeteket, az időutazásos és a robotsztorikat, valamint a két kínai mesét. (Néhol lehetne vitázni a besoroláson.) Természetesen ezekben a történetekben a legkevésbé az űr, az időutazás stb. a fontos: mind ugyanolyan példázatok, mint az ír, a mexikói, a varázslattal és fantáziával teli, az anekdotikus, groteszk vagy abszurd, illetve a gyerekkort felidéző költői elbeszélések. A Kaleidoszkópáltal megkezdett úton haladva azonban számomra különösen fontosak.

Marsbeli krónikák, Agave, 2012
The Martian Chronicles, 1950
26 elbeszélés - vagy egyetlen regény
Rakétanyár - Rocket Summer - SF, MARS
Ylla - Ylla - SF, MARS
A nyári éjszaka - The Summer Night - SF, MARS
A földi emberek - The Earth Men - SF, MARS
Az adófizető - The Taxpayer - SF, MARS
A harmadik expedíció - The Third Expedition - SF, MARS
"S ragyog még a holdsugár" - "And the Moon Be Still as Bright" - SF, MARS
A telepesek - The Settlers - SF, MARS
A zöld reggel - The Green Morning - SF, MARS
A sáskák - The Locusts - SF, MARS
Éjszakai találkozás - Night Meeting - SF, MARS
A part - The Shore - SF, MARS
Közjáték - Interim - SF, MARS
A zenészek - The Musicians - SF, MARS
Az égi lovasok - Way in the Middle of the Air - SF, MARS
Neveknek adása - The Naming of Names - SF, MARS
A második Usher-ház - Usher II - SF, MARS
Az öregek - The Old Ones - SF, MARS
A Mars-lakó - The Martian - SF, MARS
A bőröndüzlet - The Luggage Store - SF, MARS
Uborkaszezon - The Off Season - SF, MARS
A figyelők - The Watchers - SF, MARS
A néma városok - The Silent Towns - SF, MARS
A hosszú évek - The Long Years - SF, MARS
Langy esők jönnek - There Will Come Soft Rains - SF, MARS
Egymillió éves kirándulás - The Million-Year Picnic - SF, MARS

Szép arany almáit a nap, Agave, 2010
The Golden Apples of the Sun, 1953
22 elbeszélés
A Ködkürt - The Fog Horn - SF
A gyalogló - The Pedestrian - SF, JÖVŐ, FÖLD
Tavaszi boszorka - The April Witch
A pusztaság - The Wilderness - SF, MARS
A gyümölcs a tál alján - The Fruit at the Bottom of the Bowl
Láthatatlan fiú - Invisible Boy
A repülő szerkezet - The Flying Machine - KÍNAI
A gyilkos - The Murderer - SF, JÖVŐ, FÖLD
Aranysárkány, ezüstszél - The Golden Kite, the Silver Wind - KÍNAI
Nem látom soha - I See You Never
Hímzés - Embroidery - SF, JÖVŐ, FÖLD
A nagy fekete-fehér mérkőzés - The Big Black and White Game
Mennydörgő robaj - A Sound of Thunder - SF, IDŐGÉP
A tágas kinti nagyvilág - The Great Wide World Over There
Transzformátorház - Powerhouse
En la noche - En la Noche
Napfény és árnyék - Sun and Shadow
A kaszáló - The Meadow
A szemétszállító - The Garbage Collector - SF, JÖVŐ, FÖLD
Emésztő tűz - The Great Fire
Szél hozott, szél visz el - Hail and Farewell - SF
Szép arany almáit a nap - The Golden Apples of the Sun - SF, JÖVŐ, ŰR

Gyógyír búskomorságra, Agave, 2011
A Medicine for Melancholy, 1959
25 elbeszélés
A békés időjárás évszaka - In a Season of Calm Weather
A sárkány - The Dragon
Gyógyír búskomorságra - A Medicine for Melancholy
A kezdet vége - The End of the Beginning - SF, JÖVŐ, ŰR
A csodálatos fagylaltszínű öltöny - The Wonderful Ice Cream Suit
Lázálom - Fever Dream - SF, RÉMTÖRTÉNET
A házasságfoltozó - The Marriage Mender
A város, ahol senki sem szállt le - The Town Where No One Got Off
A szasszaparilla illata - A Scent of Sarsaparilla - SF (?)
Ikarosz Montgolfier Wright - Icarus Montgolfier Wright - SF, JÖVŐ, ŰR
A paróka - The Headpiece
Bőrük barna, szemük arany - Dark They Were, and Golden-Eyed - SF, MARS
Nagyböjt első napja - The First Night of Lent   
A mosoly - The Smile - SF, JÖVŐ, FÖLD
A búcsú napja - The Time of Going Away
Egy napba sűrített nyár - All Summer in a Day - SF, VÉNUSZ    
Az ajándék - The Gift - SF, JÖVŐ, ŰR
A múlt hétfői nagy karambol - The Great Collision of Monday Last    
A kisegerek - The Little Mice
Alkonyat a parton - The Shore Line at Sunset
És a szikla felkiáltott - And the Rock Cried Out - SF, JÖVŐ, FÖLD
Az eperszín ablak - The Strawberry Window - SF, MARS
Itt tigrisek élnek - Here There Be Tygers - SF, JÖVŐ, BOLYGÓ
Talán álmodni - Perchance to Dream - SF, JÖVŐ, BOLYGÓ
Az örök esők napja - The Day It Rained Forever

Fahrenheit 451 és más történetek, Agave, 2013
Szerkesztett kötet, amely az 1953-as regény mellett öt novellát tartalmaz az R is for Rocket című, 1962-es antológiából, azokat, amelyek a megjelent könyvekben még nem szerepeltek.
Tűz és jég - Frost and Fire - SF, JÖVŐ, BOLYGÓ
R mint rakéta - R Is for Rocket - SF, JÖVŐ, ŰR
Einar bácsi - Uncle Einar
Az időgép - The Time Machine - SF, "IDŐGÉP"
A nyári futás hangja - The Sound of Summer Running

Az öröm masinériái, Agave, 2007
The Machineries of Joy, 1964
21 elbeszélés
Az öröm masinériái - The Machineries of Joy - SF, JÖVŐ, ŰR
A várakozó - The One Who Waits - SF, MARS
Tyrannosaurus Rex - Tyrannosaurus Rex
A vakáció - The Vacation - SF, JÖVŐ, FÖLD
A kisdobos Shiloh mellett - The Drummer Boy of Shiloh
Srácok! Ültessetek óriásgombát a pincébe! - Boys! Raise Giant Mushrooms in Your Cellar - SF, JÖVŐ, FÖLD
Majdnem világvége - Almost the End of the World - SF, JÖVŐ, FÖLD
Vizeidről hazatérvén - And the Sailor, Home From Sea
Talán elmegyünk - Perhaps We Are Going Away
El Día de Muerte - El Día de Muertos
A tetovált asszony - The Illustrated Woman
Akik úgy élnek, mint Lázár - Some Live Like Lazarus
Ritka művészet, ihlet és csoda - A Miracle of Rare Device - SF, JÖVŐ, FÖLD (?)
És így halt meg Riabouchinska - And So Died Riabouchinska
A koldus az O'Connel hídon - The Beggar on O'Connell Bridge
A halál és a szűz - Death and the Maiden
Csapdosó szárnyak - A Flight of Ravens
A sors tenyerén - The Best of All Possible Worlds
Juan Díaz életműve - The Lifework of Juan Díaz
Szabadjegy a Chicagói Bombatölcsérbe - To the Chicago Abyss - SF, JÖVŐ, FÖLD
Himnuszfutók - The Anthem Sprinters

A villamos testet énekelem, Agave, 2008
I Sing the Body Electric, 1969
17 elbeszélés és 1 költemény
A Kilimandzsáró-gépezet - The Kilimanjaro Device - SF, IDŐGÉP
A kastély rettentő lángolása - The Terrible Conflagration Up at the Place
A holnap gyermeke - Tomorrow's Child - SF, JÖVŐ, FÖLD
A nők - The Women
Ihletett Csirke Motel - The Inspired Chicken Motel
Gettysburgtől hátszélben - Downwind from Gettysburg - SF, ROBOT
Igen, mi ott a folyónál - Yes, We'll Gather at the River
A hideg szél és a meleg - The Cold Wind and the Warm
Éjszakai hívások - Night Call, Collect - SF, MARS
Kísérteties újdonság - The Haunting of the New
A villamos testet énekelem - I Sing the Body Electric! - SF, ROBOT
Az újratemetés napja - The Tombling Day
Nicholas Nickleby barátja a barátom nekem is - Any Friend of Nicholas Nickleby's Is a Friend of Mine
Muszklis - Heavy-Set
A férfi a Rorschach-ingben - The Man in the Rorschach Shirt
Kilencedik Henrik - Henry the Ninth - SF, JÖVŐ, FÖLD
A Mars elveszett városa - The Lost City of Mars - SF, MARS
Apolló Khrisztosz - Christus Apollo (költemény)

Éjfél is elmúlt, Agave, 2009
Long After Midnight, 1976
22 elbeszélés
A kék palack - The Blue Bottle - SF, MARS
Holnemvolt tavasz - One Timeless Spring
A papagáj, aki ismerte Papát - The Parrot Who Met Papa
A lángoló ember - The Burning Man
Egy darab fa - A Piece of Wood - SF, FÖLD, JÖVŐ
A messiás - The Messiah - SF, MARS
G.B.S. - V. verzió - G.B.S.-Mark V - SF, JÖVŐ, ŰR
A hallatlanul tökéletes gyilkosság - The Utterly Perfect Murder
Bűn és bűntelenség - Punishment Without Crime - SF, ROBOT
Átvészelni valahogy a vasárnapot - Getting Through Sunday Somehow
Idd ki egy húzásra: ellenszer tömegtébolyra - Drink Entire: Against the Madness of Crowds
Árnyjáték - Interval in Sunlight
Egy szerelem története - A Story of Love
A kívánság - The Wish
És újra a Föld - Forever and the Earth - SF, IDŐGÉP
A valódi bölcsesség - The Better Part of Wisdom
A mi kedves Adolfunk - Darling Adolf
Jamie varázsol - The Miracles of Jamie
Az októberi játék - The October Game - RÉMTÖRTÉNET
Rozskenyér - The Pumpernickel
Éjfél is elmúlt - Long After Midnight
Persze hogy hoztam csokoládét! - Have I Got a Chocolate Bar for You!

A Toynbee-átalakító, Agave, 2014
The Toynbee Convector, 1988
23 elbeszélés
A Toynbee-átalakító - The Toynbee Convector - SF, IDŐGÉP
Életed egy éjszakája - One Night in Your Life
Októbertől nyugatra - West of October
A Stan és Pan-szerelem - The Laurel and Hardy Love Affair
Viszlát, Lafayette - Lafayette, Farewell
Banshee - Banshee
Szerelem - The Love Affair
Éjfél van, júniusi nap - At Midnight, in the Month of June
Egy-kettő - By the Numbers!
Csipetnyi bosszúság - A Touch of Petulance - SF, IDŐGÉP
Jöjjön, és hozza Constance-t! - Come, and Bring Constance!
A sírkő - The Tombstone - RÉMTÖRTÉNET
Stonesteel ezredes saját gyártású, igazi, eredeti egyiptomi múmiája - Colonel Stonesteel’s Genuine Home-Made Truly Egyptian Mummy
Tudod, miért jöttünk? - I Suppose You Are Wondering Why We Are Here?
Észak felé, az Orient expresszel - On the Orient, North - KÍSÉRTETTÖRTÉNET
Búcsúpohár - One for His Lordship, and One for the Road!
Öcsi - Junior
A dolog a lépcső tetején - The Thing at the Top of the Stairs - RÉMTÖRTÉNET
Áldj meg, atyám, mert vétkeztem - Bless Me Father, for I Have Sinned - SF (?)
Az utolsó cirkusz - The Last Circus
Csapóajtó - Trapdoor - RÉMTÖRTÉNET
Ígéretek és ígéretek - Promises, Promises
Osztozkodás - Long Division
↧

Ekultura.hu - Agatha Christie: Miss Marple

December 23, 2014, 7:01 am
$
0
0
Mindenki ismeri Agatha Christie legbájosabb és legmeglepőbb hősnőjét, a csodálatos vidéki vénkisasszony-nyomozót, Miss Marple-t. Mindenkinek megvan a maga képzeletbeli Miss Marple-figurája is, amelyben csak néhány elem közös biztosan: a hófehér haj, csipkék itt és ott, a kötögetés és a pengeéles ész, amellyel az idős hölgy kiismeri maga körül a világot és a gyilkosokat.

Agatha Christie 1927-ben teremtette meg Marple kisasszonyt, s hosszú pályája alatt tizenkét regényt írt a főszereplésével: az elsőt, a Gyilkosság a paplakbant 1930-ban, az utolsónak írtat, a Nemezist 1971-ben jelentette meg. Azt azonban valószínűleg kevesebben tudják, hogy – az írónő másik állandó hősével, a belga detektív Hercule Poirot-val ellentétben – Miss Marple figurája novellákban született meg: a később Tizenhárom rejtély címen kötetbe rendezett elbeszélések közül az első hat 1927-28-ban a The Royal Magazine című folyóiratban jelent meg először.

Így azután nagyon is illő, hogy a Miss Marple-ről szóló elbeszéléseket is jól ismerjük: hiszen több közülük a figura megteremtője volt. Idén először olyan gyűjtemény jelent meg belőlük Magyarországon, amilyen eddig még külföldön sem igen létezett. A Miss Marple című kötet ugyanis az összes, vagyis mind a húsz Marple kisasszonyról szóló történetet tartalmazza, mégpedig kiváló fordításban.

Hogy milyen is Marple kisasszony? Tipikus, vidéki hölgy, ám igen elegáns jelenség. Magas, vékony, kecses, bájos és csinos, olyasvalaki, aki idősen is őrzi fiatalkori szépségének nyomait. Bár már nem fiatal, nincs megkeseredve, tökéletesen ismeri a világot, s – ha nem is azonosul velük – minden modern értéket is elfogad és képes megbecsülni. Nem a múltban él, nem tiszteletreméltó őskövület, hanem nagyon is életképes, nyitott személyiség. Alaptulajdonsága, hogy szerény, szégyellős, szemérmes, mégis gyakorlatias és realista. Gyilkosság esetében nem ismer tréfát, s pontosan tudja, attól, hogy bizonyos dolgokról egyáltalán nem kellene beszélni (gyilkosságról sem szabad például teázás közben!), azért e dolgok még léteznek... Mindenkit megdöbbent azzal, hogy hihetetlen beleérző képességével még egy gyilkost is képes megérteni. Igaz, a tettét ettől még elítéli. Lélekben sohasem hagyja el a faluját, mivel minden új környezetét a megszokotthoz hasonlítja, s e párhuzamok segítségével találja meg a gyilkosságok elkövetőit – valójában azonban mindenhol jár, mégis mindenhol egyformán otthon van. Született nyomozó, amatőr lélekbúvár, és csodásan ábrázolt jellem: az angolszász krimik talán legszerethetőbb szereplője.

Különös, hogy Agatha Christie – Poirot-val ellentétben – olyan novellákban léptette fel Miss Marple-t először, ahol sokat cseveg és beszélget. Míg a tojásfejű belga korai eseteit Hastings kapitány meséli el, a Tizenhárom rejtély hasonló korú darabjai valóságos mestermunkák, hiszen az izgalmas (és többnyire gyilkossági) rejtélyek puszta csevegés, párbeszéd, beszélgetés közben bontakoznak ki bennük. Miss Marple társasága ugyanis megalapítja a Kedd Esti Klubot, ahol a hat (majd a kötet második részében a másik hat) résztvevő olyan izgalmas bűneseteket idéz fel, amelyeknek csak ő tudja a megoldását, a többieknek pedig ki kell találniuk a megfejtést. És bár ott a pap, az ügyvéd, a festőnő és az író, az orvos, a színésznő, a Bantry-házaspár, és persze Sir Henry Clithering, a Scotland Yard nyugalmazott főnöke is, a megoldás kulcsát természetesen mindig Miss Marple találja meg – akiről a többiek eleinte azt hitték, meg sem értette, miről szól a játék… A bűnügyek között akad gyilkosság, kémkedés, tolvajlás és szélhámoskodás is, ám mindegyik egyedi és utánozhatatlanul Agatha Christie-féle klasszikus és cseles történet. És a két széria elbeszélés fő különlegessége, hogy a mesélők miatt minden történet, minden rejtély más regiszterben, stílusban és elbeszélésmódban szólal meg, hála Agatha Christie-nek és a kiváló és ötletes magyar fordítónak, Etédi Péternek.

Nem különben izgalmas és ötletes a többi elbeszélés is: a lírai Menedék, a klasszikusan vidéki Gyilkosság méretre, a Karácsonyi tragédia után másodízben Miss Marple elbeszélést tartalmazó Miss Marple mesél, vagy épp kedvencem, A tökéletes szobalány, amely a maga nemében tökéletes bevezetés a krimiirodalomban – ugyanis ennek hatására kezdtem el detektívregényeket olvasni…

A húsz elbeszélés varázslatos karácsonyi ajándék lehet mindazoknak, akik szeretik a krimit, a logikus gondolkodást, a klasszikus angol irodalmat, vagy a nevetést. Agatha Christie örökéletű öregkisasszonya immár novellák hőseként is elfoglalhatja a helyét a könyvespolcokon – és a rajongók szívében.

A cikk az Ekultura.hu-n: Agatha Christie: Miss Marple
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
A képeken Miss Marple arcai: a legelismertebb filmes megjelenítője, Joan Hickson, a nyolcvanas évekből, a Tizenhárom rejtély újságközlését kísérő kép 1927-ből (Gilbert Wilkinson rajza) és egy szép, bár kissé talán túl szomorkás mai elképzelés (Jonathan Burtoné) innen.
↧

Karácsony

December 24, 2014, 7:30 am
$
0
0


Minden olvasómnak áldott, békés, boldog
karácsonyi ünnepeket kívánok:

Katherine
↧
Search

Most olvastam 16. - Huszonkét karácsonytáji olvasmány három-három mondatban

December 26, 2014, 12:49 pm
$
0
0
Ebben az évben időről időre Most olvastam című posztokban írtam az éppen aktuális olvasmányaimról. Tizenkét hónap alatt épp tizenhat ilyen született: ez pedig az idei utolsó. Benne olyan könyveket gyűjtöttem össze, melyeket a november-decemberi, karácsonyközpontú időszakban, az ünnepek alatt és az év végén olvastam - több közülük karácsonyi ajándék volt. A huszonkét könyves listát sci-fik és fantasyk nyitják, ezután remek krimik következnek, hogy két kalandregény után a történelmi ismeretterjesztéssel fejeződjön be a sor. Mivel ezúttal minden könyvről órákig tudtam volna írni, szabályként előre lefektettem, hogy mindről csak három mondatot írhatok... Így aztán szép, hosszú mondatok kerekedtek... 

Isaac Asimov: Azazel
Metropolis Media, 2014
Igazán nagy meglepetésként ért, hogy az idei év nemcsak a szokásos (bár persze szükséges) Asimov-újra-kiadásokban teljesít jól, hanem egy eredeti, korábban ki még nem adott kötet is napvilágot látott. Igaz, elbeszélésgyűjtemény, s nem is szabályos sci-fi (de én azért fantasynek sem nevezném, inkább fantasztikus és humoros történeteknek: amelyek viszont nem habkönnyűek, hanem nagyon is okosak...), de ízig-vérig Asimov: szertelen, önmutogató, retorikus, ironikus és szellemes. Pontosabban, démonos, mivel főszereplőjének, a beképzelt és krónikusan kölcsönkérő nyelvésznek, George-nak egy kis, két centiméteres, vörös, pödrött farkú démonka, Azazel siet a segítségére, hogy jót tehessen másokkal - amivel persze csak egyre nagyobb és nagyobb lesz világunkban a káosz: ráadásul mind a tizennyolc pompás szórakozást nyújtó novellában máshogy, másként, és többnyire kitalálhatatlanul.

Robert J. Sawyer: Kifürkészhetetlen
Metropolis Media, 2014
Ha hatásvadász szeretnék lenni, azt írnám, Asimov újjászületett és Robert J. Sawyernek hívják. De nem teszem, már csak azért sem, mert a hasonlóság a nagymester művei és a jelen regény közt nem a témában, hanem a megformálásban van: a Kifürkészhetetlen ugyanis egyetlen ötletes, logikus és nagyszabású vita a világegyetemről és Istenről, hallatlanul érdekes retorikus kalandozás, melyet egy érzelmekkel teli, lassú menetű kalandtörténetbe ágyaztak. Ilyesmiket pedig csak Asimov írt eddig (az általam szeretett szerzők közül): olyan sci-fit, amely modern, tudományos, filozofikus, cselekményes, mégis inkább gondolatok és érvek, mint űroperett-jelenetek tárháza, ezenkívül mozgósít, vitára ingerel, elvarázsol, lebilincsel, megnevetettet, és a végén még meg is ríkat...

Stephen Baxter: Időhajók
Metropolis Media, 2012
Az egyik leglenyűgözőbb sci-fi, amit valaha olvastam! Miután a háromból egy egész mondatot elpazaroltam erre a felkiáltásra, tömören kell fogalmaznom, így csak annyit tudok leírni, hogy a könyv, amely H. G. Wells Az időgépének "folytatása", minden elvárásomnak megfelelt - tökéletesen megidézte Wells eredeti regényének világát, korát, írói stílusát; elképesztően logikusan, ötletesen és meglepően fűzte össze a kvantumfizikával és a sokvilág-elmélettel összeköthető valamennyi időutazás-ötletet egy tempós és fordulatos narratívába; továbbá szellemes, szomorkás és lebilincselő volt -, de túl is szárnyalta valamennyi előfeltevésemet. Az általam eddig ismert Az időgép-parafrázisokkal ellentétben (Egon Friedell: Az időgép visszatér, K. W. Jeter: A morlockok éjszakája) Baxter tökéletesen tiszteletben tartotta Wells figuráit, hangulatait, tudományos hozzáállását, mégis, teljességgel meg tudta újítani az eredeti mű ötleteit: s nemcsak összeegyeztette az időjáró kalandjait a modern tudományos elképzelésekkel, de legalább olyan elgondolkodtatóan írta meg, amilyen elgondolkodtató Az időgép lehetett saját korának. 

Stephen Baxter: Antijég
Metropolis Media, 2014
Véletlen szerelem volt ez a könyv: megláttam, felkeltette az érdeklődésem, s miután belelapoztam, csak annyi időre engedett el, míg kifizettem... Sok rosszat olvasni az interneten róla, s miután hatására kézbe vettem a szerző Időhajók című Wells-parafrázisát, én is azt mondom, hogy Baxter sokkal többet is tud alternatív, történelmi időszálakat szövögetve, mint ez a Verne-féle, viszonylag lineáris meséjű ujjgyakorlat, mégis... Az antijégbomba és az első holdutazás romantikus, ráérős és ötletekkel telt története nemcsak tisztelgés az Utazás a Holdba szerzője és kora előtt, de igazi élvezet is, amelyet bármikor szívesen újraolvasnék - akár már holnap is. 

Falak mögött a világ - SF-antológia
Ad Astra, 2014
Addig a pillanatig, míg ezt az - ajándékba kapott - igazán remek antológiát a kezembe nem vettem, az "új" Ad Astrának egyetlen pozitívumával voltam csak tisztában: hogy kötetei fül híján és puhább papírra nyomva sokkal kezelhetőbbek, kézbe illőbbek lettek, mint korábban voltak. A Falak mögött a világ tizennégy elbeszélését végigolvasva azonban két előítéletemet is elvesztettem: hogy a "régi" Ad Astra sci-fikkel szemben az új sorozatban semmi sem tetszik nekem (mert ez nagyon), és hogy afféle "magyar narancs" módon mindig nagyot csalódom a hazai SF-novellákban (mert ezek kiválóak voltak). Ezt a gyűjtemény legalább olyan lelkesen ajánlanám mindenkinek, mint az általam kedvelt külföldi válogatásokat, mivel gyakorlatilag tizennégyből tizenkét írást bármikor azonos fajsúlyúnak tartanék bármely nagyra értékelt külföldi elbeszéléssel: közülük is a kedvenceim Puska Veronika, Benyák Zoltán, Galántai Zoltán, Szélesi Sándor, F. Tóth Benedek, Csejk Miklós, Királyházi Csaba és Szilágyi Zoltán írásai.

Árnyak és rémek – Ray Bradbury emlékére
Metropolis Media, 2012
Tisztelgésnek indult - emlékezés lett belőle: Sam Weller és Mort Castle 24 remek szerzőt kért fel egy-egy Bradbury-hommage megírására, a matuzsálemi korú írófejedelem pedig épp 2012-ben, a megjelenés évében hunyt el, 91 évesen. De azért egy előszót még volt alkalma megalkotni a kötetbe (szellemi) "gyermekeiről", akiknek 26 novellája mind egy-egy intertextuális megidézés, s mégis, mindegyik öntörvényű, saját alkotás. Nekem a legjobban Mort Castle, Dave Eggers, Harlan Ellison, Neil Gaiman, Joe Hill, Charles Yu és Sam Weller elbeszélése tetszett, továbbá rá kellett csodálkoznom, hogy bár utálom a Rambot, David Morrell remek Bradbury-parafrázist írt a könyvbe - melyet szeretettel ajánlok minden rajongónak és nem-rajongónak... 

P. D. James: Az ember gyermeke
XXI. Század, 2014
Az alig egy hónapja, kilencvennégy évesen elhunyt, különös és klasszikus életművet birtokló krimikirálynő hosszú pályája alatt mindössze tizenkilenc vaskos regényt írt: közülük is csak egyetlen egy volt sci-fi, az 1992-ben megjelent Az ember gyermeke. Ám ahogyan krimijei sem a szokásos klasszikus recept szerint épültek fel, ebben a komor hangulatú, 2021-ben játszódó jövőregényben sem egy teljes világ kiépítése és mozgatása érdekelte, inkább az emberi jellem feltételezett változásai és torzulásai. A regény nemcsak egy olyan Angliát mutat be, ahol huszonöt éve nem születnek többé gyermekek, de a zsarnokságról, a műveltség értékéről és a reményről is sok megfontolandót vet fel. 

Robert E. Howard: Fekete Turlogh és a kelták  
Delta Vision, 2014
Az ember már csak ilyen: természeténél fogva elégedetlenkedő - vagyis most, hogy végre megkaphattam és elolvashattam Robert E. Howard fantasztikusan történelmi hangulatú kelta elbeszéléseinek gyűjteményét, legszívesebben máris folytatnám a beígért következő összeállítással, a Cormac FitzGeoffrey és a keresztesekkel... De félre a vágyakkal: mivel a MesterMűvek-szériaúj lendületet kapva teljes gőzzel halad előre, remélem, fél évnél nem kell majd többet várni a következő Howard-gyűjteményre. Ez pedig igazi csemege, nyolc óriási ívű teljes novellával és három remek töredékkel, csodásan fordított versekkel, s bámulatosan erős ír-gael-kelta-keresztes-keleti hangulatokkal: patetikus, romantikus, megható, felkavaró, lebilincselő, nagyon irodalmi, mégis kalandos novelláskönyv - igazi Howard.
(Jegyzet: ezt a kötetet neveztem az ekultura.hu Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2014-ben? listájára is - nálam mindenképpen ez került.)

Jo Walton: A király neve
Delta Vision, 2014
Az egyik egész évben várva várt könyvem volt, mellyel végre folytatódik és lezárul A király békéje két részének története - s mellyel végre tovább gazdagodik a Delta Vision MesterMűvek sorozata. A 2014-es év négy megjelenése nagy öröm és meglepetés volt (2011-ben a sorozat hat kötettel indult, 2012-ben ugyanennyivel folytatódott, 2013-ban viszont csak két új darabja jelent meg): Orson Scott Card Bűvöletét (itt írtam róla) és Alfred Bester Az arcnélküli emberét (erről meg itt) az év végén Robert E. Howard nagyon várt Fekete Turloghja (lásd itt, fenn), s a jelen regény követte. A király neve legalább annyival tetszett jobban A király békéjénél, amennyivel találóbb és kézbe vehetőbb az új könyv borítója: bár még mindig zavar ez a patetikusan fél-fantasy, fél-(ál)kelta/ír/brit nem-egészen-Artúr-király-világ, de tetszett a lezárás, az elringató-megríkató befejezés - szóval, megbarátkoztam Jo Walton eme univerzumával. 

Christian de Montella: Grál - Az oroszlán Bárkája - Az Árnyak bosszúja
Mandorla-ház, 2014
Nem szép dolog cserbenhagyni a kisebbeket - s szerencsére a kiadó is így gondolta: a francia szerző regénytetralógiája hosszú kihagyás után és egy kompromisszum árán (a III-IV. könyv egy kötetben látott napvilágot) mégiscsak megjelent magyarul. Az Artúr-mondakört egyéni hangon, költőien és izgalmasan feldolgozó ifjúsági sorozat első kötetét, A névtelen lovagot már hosszabban is bemutattam, s a második könyv, a Hó és és vér is igazán tetszett. Ezzel a két regénnyel lett azonban teljes a kép, s nemcsak azért, mert a sorozat az sorozat, hanem mert így kapott elég nagy hangsúlyt kedvenc lovagom, és a szerző (most már látszik) igazi főhőse, Lancelot alakja, akinek a történetével indult és záródott a romantikus, szépszavú (s ezúttal egészen jól fordított) elbeszélés.

Volker Kutcher: Tisztázatlan bűntény
General Press, 2014 
Egészen véletlenül fedeztem fel az év elején, hogy az év végére a General Press újabb történelmi krimit ígér, mégpedig ezúttal nem a Regényes történelem sorozat írónőinek (Brigitte Riebe, Andrea Schachtés mások) tollából, hanem egy számomra még teljesen ismeretlen, kortárs német írótól. Gereon Rath felügyelő történetei máig öt könyvet értek meg, s 2011-ben elnyerték a Berliner Krimipreist: minden regény Berlinben játszódik, s a kezdőkötettől, amely az 1929-es weimari Németországot mutatja be nácikkal, szocikkal, emigráns orosz arisztokratákkal és gyanakvó német házmesterekkel, felvonuló munkásokkal és fura belvárosi bárokkal, minden évre íródott egy (vagyis a legújabb, 2014-eskötettel 1933-ig, Hitler hatalomátvételének évéig jutott el a szerző). Nagyon erős hangulatú, fordulatos, korfestő jelenetekkel teli, néhol nagyon akciódús, máshol viszont kissé lassabb menetű krimisorozat első darabját olvashattam el: ha lesz folytatás, biztosan örömmel veszem majd a kezembe - még akkor is, ha annak is sikerül ennyire jelentéktelen magyar címet adni (az eredeti, kétértelmű és jellegzetes Der nasse Fisch helyett...). 

Samuel Björk: Magányos utazó 
Athenaeum, 2014 
Miután a kiadó legnagyobb bosszúságomra az év elején törpévé nyomta össze valamennyi krimijét, az év végén egy, a régi módon nagyalakú és vaskos, normális betűmérettel nyomott, ráadásul skandináv detektívtörténetet tartalmazó kötettel állt elő, amely egy visszavonultan élő különös polihisztor, a norvég író, drámaíró és énekes-zeneszerző Frode Sander Øien, írói nevén Samuel Bjørk munkája. Olyasféle első krimikönyv, amivel nemzetközileg is sikerült befutnia: olyan történet, amely mély nyomot hagy az olvasóban, kiemelkedik mindenféle átlagból és minőségből, nagyon skandináv, de nagyon egyéni, s bátran lehet mondani, hogy remekül megírt. A főhősök jelleme (az öngyilkosságot fontolgató szuperelemző, Mia és a kályhacsőként füstölő, öntörvényű veterán, Holger figurája) ugyanúgy telitalálat, mint a rejtélyes és csavaros történet - mindenkinek őszintén ajánlom! 

Lawrence Block: Sírok között
Agave, 2014
A várva várt tizedik Scudder-regény véleményem szerint sokkal erősebb és szigorúbban szerkesztett, ütősebb történetvonalú könyv, mint bármelyik korábbi. Ilyen ráadásul annak ellenére, hogy Scudder a kötődést fontolgatja benne, hiszen Elaine, a bájos prostituált egyre inkább több az életében, mint alkalmi vendég. A krimitörténet részletei viszont brutálisabbak, mint bármely eddigi regényben voltak (még belegondolni is rossz): furamód mégis béke és nyugalom ellensúlyozza a naturalizmust a kötetben - csak azt nem tudom, ez rendben van-e így; mármint hogy a háttértörténet nyugalma efféle brutalitást is kényelmesen megenged és lehetővé tesz elviselni képzeletben/gondolatban... 

Agatha Christie: A karácsonyi puding esete
Európa, 2014 
Bár olyan könyvről nem szoktam írni ezekben a Most olvastam-posztokban, amelyeket már korábban is ismertem, erről a végre új köntösben kiadott elbeszéléskötetről muszáj volt. Amint elkezdtem ugyanis olvasni a már szinte unásig ismerős, korábban magyarul két kiadásban is napvilágot látott Poirot-novellákat, azonnal úgy éreztem, hogy szinte ismeretlen terepen vagyok, mintha nem is ezeket a szövegeket tartottam volna a polcomon évek óta, és csak a történetek lennének azonosak: ennek oka pedig az, hogy rá kellett jönnöm, az előző fordításból egész bekezdéseket hagyott ki az egyébként jóízű, egészen Christie-féle, bár itt-ott félrefordított változatot megalkotó első fordító. Most klasszikus utalások, sok-sok Shakespeare, ételnevek, apróságok kerültek vissza a szövegbe, s színezik tovább ezt a bájos, igazi karácsonyi világot, amelynek hat novellájából az öt Poirot-ról szólót David Suchet főszereplésével filmen is élvezhetjük, a Greenshaw Bolondvára című Miss Marple-elbeszélés pedig az a fura sztori, aminek címe előbb volt meg, mint tartalma, hála Agatha Christie-nek a magyarul nemrég megjelent A Greenshore-gloriett ki(nem)adásával kapcsolatos kalandjai sorozatának.

Karl May: A sziklavár (I.)
Duna Könyvklub, 2014
A karácsonyra megjelent könyv első kötete az egyik kevésbé ismert, mégis izgalmas és mulatságos May-féle indiántörténetnek. Old Shatterhand ezúttal egy kivándorló telepescsoport önkéntes védelmezőjévé szegődik, szokás szerint leplezve kilétét, tapasztalatát, ügyességét és éleslátását is: majd nemsokára cselszövő indiántörzsek kerülnek elénk, míg végül megjelenik Winnetou. Bár A sziklavár nem közelíti meg a Winnetouvagy Az Ezüst-tó kincse teljességét és romantikáját, igazi, kalandos indiánregény, amilyet sajnos már régen nem írnak...

Rebecca Ann Collins: Mr. Darcy lánya
IPC, 2014
Tisztában voltam vele, hogy ez az a könyv, amit nem kellene elolvasnom, de mégis muszáj volt: egyfajta függőségként ragaszkodom ahhoz, hogy ha már az összeset nem lehet, az összes magyarul megjelent Jane Austen-folytatást megismerjem. Igazán vannak köztük remek jók (lásd a legtöbbet itt, de nagyon élveztem Syrie James Austen-könyveit, P. D. James Pemberley-krimijét, a Jane Austen nyomozásait bemutató sorozatot, amelynek itt, ittés ittírtam a darabjairól, vagy épp Mary Robinette Kowal bűbájoló történeteit) - de RAC véghetetlen (tíz plusz egy könyvből álló), sehonnan sehová nem jutó történetű, s a karakterábrázolás terén mérhetetlen módon gyengélkedő sorozata az egyik legrosszabb (a?) közülük. Ettől függetlenül muszáj volt elolvasnom ezt az ötödik kötetet is, mert - mint már írtam - függő vagyok: ilyen az élet...

Robert K. Massie: Nagy Péter élete és kora
IPC, 2014
Az év első felében nagy csalódás volt számomra a szerző monumentális Nagy Katalin-életrajza (Nagy Katalin: Egy asszony portréja), amely azonkívül, hogy pályázhat "a leghosszabb biográfia a cárnőről" címre, mérhetetlenül túlbeszéltnek, közhelyesnek és még közepesen fordítottnak is bizonyult a szememben. Most azonban, hogy a szerző igazi nagy művét, a 2011-es Nagy Katalin előtt több mint harminc évvel született Nagy Pétert is kézbe vehettem, végre megértettem,hogyan is tüntethették ki Massie-t a Pulitzer-díjjal, épp 1980-ban, s épp a cár eme, majdnem ezer oldalas életrajzáért. Hihetetlenül színes, mindenre kitekintő, ráérős korrajz, sok-sok apró részlet, a korabeli Oroszország kissé lenéző, mégis értő bemutatása, a sokoldalú és különös cár jellemének alapos ábrázolása: mind az ezúttal igazán jól fordított könyv (kivéve a muszkák szó megszállott használatát) erényei - nem is hiányoltam mást, mint az illusztrációkat, amelyek a szerző köszönetnyilvánításában szerepeltek, ám sajnos a könyvben nem.

Jacques Levron: A versailles-i névtelenek - A francia udvar kulisszatitkai
Gabo, 2014
Egészen véletlenül futottam össze e könyv magyar létezésével, ám borzasztóan megörültem neki: szerzője ugyanis a francia történettudomány igazi, ráadásul matuzsálemi kort megért doyenje (1906-ban született és 2004-ben halt meg), akadémikus professzor volt, akiaddig kiadatlan levéltári források alapján egészen új (és a nagyközönség számára is izgalmas) képet rajzolt a XIV. Lajos trónra jutásától a francia forradalomig tartó időszakról. Ez a műve először 1968-ban jelent meg, s szinte azonnal klasszikussá vált, hiszen a fenti korszak izgalmas névtelenjeivel, rendőrfelügyelőkkel és zsebtolvajokkal, öltöztetőkkel és inasokkal, intendánsokkal és nyelvmesterekkel, vagyis olyanok életútjával foglalkozott, akikről a királyok és hercegek mindig elvonják a történelemkedvelők figyelmét, holott igazából ők (is) alakítják a történelmet, legalább is maguk körül. A fordítás egyébként egy új, 2009-es, még a szerző által bővített kiadásból készült, amelynek léte mutatja, hogy Levron kötete megírásaután negyven évvel is népszerű az olvasók körében: engem legjobban a királyi hölgyek gyóntatójának, Soldini abbénak, és a magát főlovászmesterré kineveztető okos Madame de Brionne-nak a története fogott meg belőle a legjobban.

Franz Baumer: Artúr király és a Kerekasztal lovagjai
Gabo, 2014
Nagyon jól esett ez a könyv, miközben több régebbi, az Artúr-legendát feldolgozó művet is újraolvastam nemrégiben.  Szerzője hihetetlenül alapos, élvezetes virtuális körsétát tesz mindazon tájakon, amelyek az Artúr-történethez kapcsolhatók: végigjárja olvasóival az összes olyan európai mitikus helyszínt, amelyről úgy tartják, van valami köze Artúrhoz; belelapoz valamennyi olyan régi irodalmi alkotásba, melyek nyomán közelebb jutunk a kérdés megválaszoláshoz, ki s volt valójában Artúr, a nemes király; egymás mellé teszi a történelmi tényeket, s bemutatja, hogyan fejlődött ki ebből a sovány alapanyagból az idők során egy nagy mítosz, amelyben korábbi vallási hiedelmek, pogány hősök legendáinak összessége, s a középkori kultúra erénykatalógusainak tartalma állt össze egyetlen nagy történetté. A fordítás is példás pontosságú, az idézeteket a legjobb magyar költők tolmácsolásában olvashatjuk, s ha még az irodalomjegyzéket is sikerült volna lefordítani, azt mondanám, ez a legalaposabb könyv a sorozatból: de így is ajánlom mindenkinek.

Luc Mary: Hannibál - Akitől reszketett Róma
Gabo, 2014
Az ókori Róma történelme sosem volt igazi kedvencem (inkább az egyiptomiak évezredes ókorát szeretem), mégis vannak olyan részletei, amelyek folyton és újra meg újra rám találnak: a gladiátorok története, Spartacus rabszolgalázadásának témája vagy épp a pun háborúk eseménysora. Hannibállal, a második pun háború karthágói hősével kapcsolatosan mindenkinek Kertész István nemrég kiadott életrajzát ajánlanám elsőnek: ennek ellenére nagyon megörültem a francia történész új kötetének is. A Királyi Házak sorozatban immár harmadszorra szereplő szerző, aki egy sikerült Stuart Mária-életrajz és II. Miklósnak, az utolsó orosz cárnak a története után ezúttal Hannibál nyomába eredt, igazi, izgalmas népszerű történelmet írt, amely bizalommal vehető kézbe egy-egy a történelem iránt érdeklődő, szürke, téli délutánon.

Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938-1945
Jaffa, 2014
Ez a könyv volt a legjobb év végi meglepetés, amelyet csak a történelemmel foglalkozó könyvek terén el lehet képzelni: szerzője, a komáromi Sellye János Egyetem tanszékvezető docenseés a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója ugyanis saját kutatásai (nagyon sok!) és a rendelkezésre álló szakirodalom (nagyon kevés!) alapján megírta azt az olvasmányos első összefoglalót a Felvidék 1938-as "visszatéréséről", majd 1945-ös elvesztéséről, amely méltó párja lehet Ablonczy Balázs A visszatért Erdélyének. A szellemes, rövid, alapos és logikus fejezetek egy furcsa-furcsa világot mutatnak be, amelyben a hazatérés örömét hamar elrontja a szembesülés azzal, ahogyan az anyaországbeliek magyarabbnak tartják magukat a végre visszatért magyar területek lakóinál, a megszűnt csehszlovák rendszernél jóval antidemokratikusabb és urizálóbb hazai rend a Felvidék lakóira kényszerítésepedig folyamatosan összeütközésbe kerül a Felvidék magyar lakosainak elvárásaival... Nagyon okos, igaz, hiánypótló és szakszerű, mégis szórakoztató darabbal bővült a kiadó történettudományi sorozata: várom a következő könyvet!

Rüdiger Vaas: Hawking új univerzuma  - Hogyan történt az ősrobbanás?
Akkord, 2013 
Először nem tudtam, milyen remek is ez a könyv, címe és fülszövege alapján ugyanis azt hittem, egy újabb (immár a negyedik) magyarul kiadott Hawking-életrajzzal van dolgom. Vaas azonban valójában azt magyarázza el a laikus olvasónak, melyek Hawking legfontosabb, legkorszakalkotóbb kozmológiai tézisei: azok, amelyek szerepelnek Az idő rövid történetében, és amelyek nem, amelyeket még igaznak tart, és amelyeket már épp ő maga megcáfolt, amelyek a kortárs tudósok szerint előre visznek, s amelyeket a tudóstársak nemigen fogadnak el. Alapos, csevegő hangú, okosan magyarázó népszerűsítő munka, amely akár Hawking írásainak az értelmezését is elősegítheti: s amely persze életrajzi képet is rajzol a teljességgel béna, mégis zseniális tudósról, de mindezt nem különcségei és betegsége, hanem korszakalkotó gondolatai hangsúlyozásával teszi, teljesen egyénien.

Linkek
Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Most olvastam 2. - Még mindig főleg fantasy
Most olvastam 3. - Három komoly, három szép
Most olvastam 4. - Szép irodalom
Most olvastam 5. - A modern történelemről 1.
Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek
Most olvastam 7. - A modern történelemről 2.
Most olvastam 8. - Hat könyv, hat idézet
Most olvastam 9. - Hasznos könyvek
Most olvastam 10. - Olvasnivalók
Most olvastam 11. - Megint modern magyar (történelem)
Most olvastam 12. - Pihentetők
Most olvastam 13. - Történelem kérdőjelekkel
Most olvastam 14. - Előfeltevések nyomában
Most olvastam 15. - Még néhány könyv bölcsészeknek
↧
↧

Ekultura.hu - Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak

December 28, 2014, 2:33 pm
$
0
0
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nap, amikor az ember, akit Ovénak hívtak, belépett az életembe. Nem könnyen jött össze a találkozás, de végül mégis sikerült megismernem: egy embert, aki idegesítő, mindenkinél mindent jobban tud, morog, pöröl, elégedetlenkedik, ráadásul egyfolytában öngyilkos akar lenni – és mégis maga a kedvesség, jóság és szeretet élő szobra…

Hogy hogyan is létezhet ilyen figura a világegyetemben? Az nyilván Fredrik Backman svéd író titka, aki 1981-es születése, vagyis szemtelen fiatalsága ellenére csodálatos rajzot készített a mai ötvenes-hatvanas generációról: de nem karikatúrát, és nem is drámai olajfestményt. Könyvének fejezetei olyanok, mint egy sorozat szénvázlatokból és pasztellkréta-képekből: egyszerű, frappáns, megható, elgondolkodtató, elringató jelenetek követik egymást benne, melyekből végül egy olyan történet áll össze, amely a mélyére rántja a vigyázatlan olvasót.

A főhős, Ove 59 éves. Telve van rögzült szokásokkal, ám napról napra újabbakat alakít ki: ha az életét nem is tudja megváltoztatni, környezetét megpróbálja a saját elvárásaihoz idomítani. Szabálykövető, és rá akarja venni a világot, hogy tegyen hasonlóképp. Csakhogy Ove rosszul tolató mamlaszok, kóbor utcamacskák, ugrándozó gyerekek, terhes nők és egyáltalán, egy mérhetetlenül szabálytalan és idegesítő univerzum egyéb díszletei közepette kényszerül élni – s nemcsak a tragédiákat rejtő múltját, de saját jelenét is képtelen megváltoztatni. Sőt, még békésen távoznia sem sikerül: a zavaros, modern világ állandóan betolakodik kiüresedett életébe, folyton segítenie kell, újra meg újra szüksége van rá a nála fiatalabbaknak, gyengébbeknek és ügyetlenebbeknek… Ám talán épp ezért jöhet rá egy idő után, hogy nem is olyan ördögtől való mindaz, ami körülveszi: sikerül megtalálnia a helyét, és önmagát is – legalább is egy rövid időre.

Az ember, akit Ovénak hívtak 600.000 példányban kelt el Svédországban, ami talán nem is csoda: hiszen Ove történetétől valószínűleg még annak is visszatér az életkedve, aki már azt hitte, semmi sem érdekli. Engem is megfogott és elvarázsolt a könyv, ami már csak azért is nagy teljesítmény volt, mert régóta nem olvastam olyan regényt, amelynek ennyire idegesítő lett volna az első fejezete. (Mások körülöttem halálra nevették magukat Ove számítógép-vásárló botladozásain, én viszont öt oldalon keresztül imádkoztam, hogy adjon már el neki végre valaki egy hordozható billentyűzetet, megszüntetve ezzel a humoros indításként tálalt álproblémát – hiába…) Tovább olvasva azonban már én sem tudtam ellenállni Ove szívmelengető történetének.

Így azután a végső konklúzióm, hogy a hatszázezer svéd nem tévedett: Ovét ismerni kell. Apropó, Úvét, így ejtendő ugyanis svédül a neve. És biztos vagyok benne, fel lenne háborodva, hogy még ezt sem tudtuk. Eddig…

A cikk az Ekultura.hu-n: Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívtak
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
↧

Boldog új évet!

December 31, 2014, 10:08 am
$
0
0

Örömmel és könyvekkel teli
boldog új évet
kívánok a blog minden olvasójának:
Katherine
↧

Ekultura.hu - David Suchet: Poirot és én

December 31, 2014, 3:08 pm
$
0
0
Felcsendül egy jellegzetes dallam, s egy apró emberke tipeg be a reflektorfénybe. Mindössze öt láb és négy inch magas, a háta egy icipicit hajlott, s apró pocakja van, mégis egész tartása fölöttébb elegáns. Tetőtől talpig tökéletesen rendezett és előkelő megjelenésű: hegyes orrú, szűk, tükörfényes lakkcipőjétől gondosan kikefélt keménykalapjáig minden a módszerességről, a rendről és az aprólékosságról beszél rajta. A néző felé fordul, utánozhatatlan könnyedséggel megemeli a kalapját: ezzel feltárja kopaszodó, intelligens tojásfejét. Agatha Christie Poirot-ja, a kis belga megérkezett.

Így kezdődött valamennyi korai tévéfilm, amelyet 1989-től kezdett el vetíteni a London Weekend Television. Később változott a producer, a filmes cég, a főcím, és a zene, Poirot azonban maradt, aki volt. A zseniális nyomozó, akinek villan a szeme, ha eszébe jutott a megoldás, akinek aprócska, pomádézott bajusza a tökéletes szimmetria és szépség megtestesítője, aki apró, tömpe ujjaival páratlan ügyességgel építi gondolkodásserkentő kártyavárait, s aki egyetlen mindent értő, szemhunyorító mosollyal szemléli a világ összes szerelmeseit. Agatha Christie minden addiginál igazabbul életre keltett detektívje. Aki pedig elénk állította és megelevenítette, a színész, David Suchet.


Amikor 1989-ben a brit Shakespeare-színész megkapta a felkérést, hogy játssza el Poirot szerepét néhány olyan tévéfilmben, amelyeket az addigi gyakorlattól eltérően nem Christie-regényekből, hanem a soha még meg nem filmesített novellákból forgatnak, Suchet habozott. Nem ígért nagy sikert a dolog: mivel azonban szüksége volt a munkára, s Agatha Christie lánya, Rosalind is őt találta a legalkalmasabbnak, végül elvállalta a feladatot. Ezzel 1989-től 2013-ig, vagyis huszonöt évig tartó sorozat vette kezdetét. A negyed évszázad alatt elkészült valamennyi – regényes vagy novellaterjedelmű – Poirot-nyomozás megfilmesítése: David Suchet neve, alakja és játéka pedig mindörökre összeforrt a kistermetű belgáéval.

Suchet új könyve, a Poirot és én ennek a kapcsolatnak állít emléket: egyszerre színészi pályakép, önéletrajz és Poirot, a halhatatlan detektív biográfiája; a filmek forgatási és kulisszatitkainak csevegő hangú elbeszélése, és tisztelgés Agatha Christie páratlan tehetsége előtt. Felkavaró és kedélyes olvasmány, amelyben lebilincselőek a kalandok, vitára ingerlőek a sorozat darabjairól közölt vélemények, kiválóak a nemegyszer saját készítésű fotók, s – ami számomra a legfontosabb – megdöbbentő az a színészi kíváncsiság, alázat és kreativitás, amellyel Suchet közelít és közelített a nagy szerephez, s amelynek segítségével évtizedek munkájával hosszú időre a legtökéletesebb (számomra mindenképpen a tökéletes) Poirot-alakítást tudta létrehozni, felépítve, fejlesztve és kiismerve a figurát. Gondolta volna például valaki, hogy azt az oly Poirot-s mozdulatot, mellyel a tisztaságra kényes, mindig vasalt nadrágban és lakkcipőben mutatkozó kis belga zsebkendőjével leporolja a padot, mielőtt leül rá, nem egy rendezőnek, forgatókönyvírónak, jelmeztervezőnek vagy kellékesnek köszönhetjük, hanem magának Suchet-nak? Aki közelharcot vívni is képes volt egy-egy ilyen – mások által nevetségesnek, fölöslegesnek ítélt - jellegzetes apróságért. És – győzött: mi pedig nyertünk egy szerethető és „igazi” Poirot-t.

A könyvben elolvashatjuk, kézírásos formában is tanulmányozhatjuk a színész 93 pontos gyűjtését, amely olyan apróságokat emelt ki a könyvekből, mint hogy Poirot általában 4 cukorral issza a kávét, mindig felhajtott sarkú kemény inggallért visel, kis notesze, hímzett papucsa és selyem hálóköntöse van, és sohasem bánik lekezelően az alkalmazottakkal. Innen, ettől a listától indult az a megismerési folyamat, amelynek a végén a tizenhárom évadot megért, hetvenrészes sorozat, s a Poirot és énáll: a könyv, amelyből nemcsak egy remek színészt, de talán Agatha Christie legkedvesebb és legfurább teremtményét is megismerhetjük. Így hát rajongóknak kötelező olvasmány a könyv, de biztos vagyok benne, hogy másoknak is érdemes elolvasni: s befejezése után mindazok, akiket érdekel a színészi munka, az átlényegülés és a karakterépítés, megemelik majd a kalapjukat Suchet-Poirot teljesítménye előtt.

A cikk az Ekultura.hu-n: David Suchet: Poirot és én
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én

A képek a Poirot-sorozatból származnak. Amelyeken Poirot kerekdedebb bajuszt visel, a korábbi epizódokból valók, amelyeken laposabbat, a későbbiekből.
A legutolsó képen a színész a CBE cím parancsnoki keresztjével látható, melyet 2011-ben, a színházért tett szolgálataiért nyert el. A The Most Excellent Order of the British Empire egy brit lovagi cím, melyet 1917-ben V. György alapított. Öt fokozata van, Suchet CBE (Commander of the Most Excellent Order of the British Empire) címe a harmadik ezek közül. (Ha a negyediket kapja meg valaki, már Sir-nek kell szólítani.)
Az első bekezdésben említett, eredeti főcím pedig itt látható - ha valaki szeretné felidézni.
↧

A legjobb könyvek 2014-ben

January 2, 2015, 11:50 am
$
0
0
Miután tavaly egészen hosszú listát állítottam össze az év legjobb olvasmányairól, idén is fontosnak tartottam elkészíteni a rangsoromat. Úgy éreztem, idén nehezebb a dolgom: talán mert jóval több friss, 2014-es könyvet olvastam idén, mint tavaly 2013-ast, így a bőség zavara miatt fájó szívvel kellett lemondanom remek olvasmányok feltüntetéséről. Végül mégis megszületett a lista, amelyen még a lehetetlen is megkíséreltem: egymáshoz mérve is rangsoroltam a köteteket. Máris tudom, hogy ez a sorrend lesz az, ami a legkevésbé állja majd ki az idő próbáját, hiszen hangulatomtól függően hol ezt, hol azt a könyvet értékelem többre. Az viszont biztos, hogy amit itt felsoroltam, évek múlva is nagyon fogom szeretni.
Először a szépirodalom, a fikció 20+2-es listája következik, majd alatta a nem fikciós, tehát történelemmel, természettudománnyal, színészettel kapcsolatos 10+1 kedvenc könyvemet soroltam fel. Így összesen 33 remek olvasmány szerepel a listán a tavalyi 22+2 után...

Szépirodalom

1. Agatha Christie: Miss Marple
Európa
Egy novelláskötet, amely - stílszerűen a nagyon angol Mary Poppins szavaival - maga a megtestesült tökély. A krimi királynőjének valamennyi Miss Jane Marpe-ről írt remek elbeszélése egyetlen összkiadásban, ráadásul Borbás Mária, Etédi Péter és Sipos Katalin avatott fordításában. Itt írtam róla.
2. Robert E. Howard: Fekete Turlogh és a kelták
Delta Vision
Rég várt csemege: a fantasy műfajának iskola- és zsánerteremtő zsenije ezúttal valós történelmi díszletek között mozgatja emberléptékűnél hatalmasabb kelta hőseit. Mészárlás, mágia, ősi, inhumán varázslat, véres kegyetlenség és nemes szerelem olvad össze egyetlen kaleidoszkópban. Itt írtam róla.
3. Levent Mete: Rika agyában
Typotex
Utazás az elme titkai között és groteszk-abszurd álomlátás diktatúráról és szabadságról: frappáns válasz arra a kérdésre, milyen sci-fit is írna egy pszichiáter. Bár tudományos-fantasztikus regény, amely beavat a gondolkodás és a nyelv működésébe, valódi, jelképekkel telt szépirodalom is. Itt írtam róla.
4. Robert J. Sawyer: Kifürkészhetetlen
Metropolis Media
Az év egyik legnagyobb felfedezése: a kanadai szerző, akit magamban kissé Asimovhoz szeretek hasonlítani (s bizalommal ajánlom még tőle a Flashforwardot és a Lélekhullámot is), s a könyv is, amely okos, szomorkás és ötletes példázat életről, halálról, hitről, s arról, miért is vagyunk a világon. Itt írtam róla.
5. Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj
IPC
A tavaly a legjobb olvasmányaim közé beválasztott Tünékeny illúziók sokkal kiválóbb címmel (és szöveggel) magyarított folytatásában az írónő aprólékosan kidolgozott alternatív-bűbájoló történelmű világa egyszerre csak életre kelt. 1804 Angliája és Belgiumja immár nemcsak austeni: veszélyes is. Itt írtam róla. A regényt neveztem 2014 legmaradandóbb könyvélményének is.

6. Agatha Christie: A Greenshore-gloriett
Európa
Hosszú évek után az első olyan Agatha Christie-könyv, amely első kiadás, s nemcsak nálunk, külföldön is. A hatvanévnyi téli álom után új életre támadt kisregény szórakoztató, fordulatos, lebilincselő, igazi Christie. A sokáig kiadatlan Poirot-nyomozásnak már a megszületése is kalandos. Itt írtam róla.
7. Lee Child: Nincs visszaút
General Press
Mindenévi Reacherünk ezúttal különösen frappáns és tökélyre törő darab. Lee Child mindent beleírt, ami csak szerethető a regényeiben: a katonaságot, ahova ezúttal Reacher visszatér egy időre, a barátság, bizalom erejét, a holmesi bonyolultságú nyomozást - s mindezt abszolút eredetien. Itt írtam róla.
8. Karl May: Winnetou I-IV.
Duna Könyvklub
Bár a négy könyv közül csak kettő a 2014-es év termése, feltétlenül szerepeltetni akartam a listán: hiszen először olvasható a német író leghíresebb indián története modern magyar nyelven, kihagyások nélkül és csonkítatlanul. A legromantikusabb indián hős visszatért! Itt írtam róla.
9. Jack London: Ezer halál
Metropolis Media
Miután a tavalyi Chesterton-kötettel a Galaktika Baráti Kör könyvsorozata is újraindult, idén remek válogatással gazdagodott a sor: London fantasztikus novelláival. A vadon írója is úgy jár, mint H. G. Wells: társadalmi témájú könyvei menthetetlenül avulnak, zsánerművei viszont most kelnek új életre. Itt írtam róla.
10. Georges Simenon: Maigret és a három nő
Agave
2011 óta először jelent meg három Maigret is egy évben (a Maigret és a három nő, a Maigret és az idegek harca, továbbá a legelső regény a felügyelőről, a Maigret és a furcsa idegen), sőt, A gyilkoscímű bűnregény is idei termés volt. Egyértelmű azonban, hogy számomra az első volt a legjobb. Itt írtam róla.
11. Piers Anthony: A mágia forrása
Delta Vision
Mivel Xanth mesés-mágikus világával csak idén ismerkedtem meg (a Varázslat Kaméleonnak című könyvben), így tavaly még nem vehettem fel a legjobb 2013-as olvasmányok listájára. Most azonban mindenképp szerepeltetnem kellett a folytatást, az egyik legjobb fantasyt, amit valaha olvastam. Itt írtam róla.
12. Isaac Asimov: Azazel
Metropolis Media
Hosszú idő után új Asimov jelent meg nálunk: a novelláskötet 18 fantasztikus elbeszélése ötletesen, groteszk humorral mutatja be egy két centiméteres, vörös démonka működését a Földön. Az írásokat habkönnyűként reklámozzák: szerintem viszont szellemesek. Itt írtam róla.
13. Ray Bradbury: A Toynbee-átalakító
Agave
A költői science-fiction (és a szépirodalom) alig két éve elhunyt zsenijének életművét évek óta az Ageve kezeli, mégpedig remekül: ezúttal azonban egy ritka csúf, vérvörös borítóba sikerült csomagolniuk a mester nyolcvanas években írt novelláit, amelyek közül a címadó lett a kedvencem. Itt írtam róla.
14. Stephanie Barron: Egy boszorkány portréja
IPC
Az amerikai írónő korhű, kalandos, kedélyes és kifinomult krimisorozatának harmadik kötetében is hű marad elképzeléseihez: ismét egy Jane Austen életútjába beillesztett nyomozás történetét olvashatjuk el az írónő posztumusz előkerült naplójegyzetei alapján. Stílusos történelmi krimi! Itt írtam róla.
15. Michael Hjorth & Hans Rosenfeldt: A tanítvány
Animus
Rég várt, csak első látásra elrémítően vaskos skandináv krimi A tanítvány: a svéd szerzőpáros első, Sebastian Bergman kriminálpszichológus nyomozásait bemutató, Ingovány című könyvének önmagában is megálló folytatása. A tökéletes befejezéstől a kiállhatatlan főhősig: remek. Itt írtam róla.
16. Andrea Maria Schenkel: Macska és kölyke
Tarandus
Magányos és nem szeretett regény: elriasztó magyar borítójával, a címlapi "német krimi" felirattal, vagyis egy "alantas" zsánerhez való egyértelmű kapcsolódásával sikerült elérni, hogy a legtöbben ne szépirodalomként olvassák. Pedig az: szomorú, szép, sötét és kegyetlen. Itt írtam róla.
17. Samuel Bjørk: Magányos utazó 
Athenaeum
Óriási meglepetés: nagyon jó skandináv (norvég) krimi, amelynek év végi megjelenése igazi váratlan öröm volt. A rövid, hangulatokban gazdag fejezetek, a tisztességesen, sőt, remekül összekapcsolt, elsőre mégis zavarba ejtően számos történetszál, a nyomozók: mind kiváló könyvet ígérnek. Itt írtam róla.
18. Arnaldur Indriðason: Hipotermia
Animus
Évek múltával végre egy újabb könyv a legjobb izlandi krimiszerzőtől. Vagy, ha ez nem lenne elég nagy dicséret (hiszen én is csak öt izlandi írót ismerek összesen): okos, csavaros, szomorkás és hangulatos nyomozás valami nagyon sötét és nagyon magányos után. Igazi élvezet! Itt írtam róla.
19. Susan Spann: Macskakarmok
IPC
Egy kiváló, új történelmi krimisorozat indító darabja, amely teljesen véletlenül talált rám. A japán sinobi (vagyis nindzsa) és a portugál jezsuita nyomozása is bizonyítja: az IPC-re figyelni kell, hiszen nagyon intelligens könyvválasztásokkal kényeztetik olvasóikat, a néha igen nőies borítók ellenére is. Itt írtam róla.
20. Robert Crais: A gyanúsított
XXI. Század
A kiégett nyomozót és a gyászoló, magányos kutyát szerepeltető detektívregény egyszerre modern és klasszikus: nem csodálom, hogy a Reader's Digest rövidített regénykiadásai között is épp ez a krimi került be a századik, jubileumi Válogatás-kötetbe. Örök, mozgósító és különleges élmény, jó olvasni. Itt írtam róla.
+1. Falak mögött a világ - SF-antológia
Ad Astra
Teljesen véletlenül, ajándékként talált rám ez a csodás elbeszéléskötet, azóta azonban mindenhol csak áradozom róla, szóban és írásban. Nagyon erős, jelentős gyűjtemény, sokoldalú, különös, ízig-vérig science-fiction, egy-két kivétellel csupa kiérlelt írással, amit öröm olvasni. Itt írtam róla.
+ 2. Eric Muldoom: Boszorkánylovag
Delta Vision
Sokáig gondolkodtam, melyik mű kerüljön még ide: Ignaczy Karpowicz Csoda című, abszurd regénye, vagy épp Alfred Komarek új Polt-könyve, a Polt felügyelő és a nadragulya, netán Rebecca Shaw nagyon angolAz új lelkésze. Végül azonban a magyar szerző kiváló fantasyját választottam. Itt írtam róla.

Non-fiction

1. Ungváry Krisztián: Tettesek vagy áldozatok? - Feltáratlan fejezetek a XX. század történelméből
Jaffa
Szókimondó, szakszerű és különleges történelmi tanulmányok gyűjteménye a magyar és az európai (fél)múltról. Itt írtam róla.
2. Sándor Klára: A székely írás nyomában
Typotex
A sokak által rovásnak nevezett írás teljes bemutatása, története, s valamennyi régi rovásírásos felirat elemzése egyetlen humoros és okos könyvben. Itt írtam róla.
3. Vonyó József: Gömbös Gyula
Napvilág
Egy igazán fontos életrajz: a harmincas évek legvitatottabb miniszterelnökének politikai pályája a tények és az eszmék tükrében. Itt írtam róla.
4. David Suchet: Poirot és én
Akadémiai
Mindenki kedvenc Poirot-színészének önéletrajza, amely a hetvenrészes tévésorozat forgatása és a színészi munka mellett Agatha Christie kis belgáját is bemutatja. Itt írtam róla.
5. Simon Attila: Magyar idők a Felvidéken 1938-1945
Jaffa
Ablonczy Balázs A visszatért Erdély című kötetének testvére és méltó párja, a bécsi döntés után visszatért Felvidék életének története, sine ira et studio. Itt írtam róla.
6. Marijke Huisman: Mata Hari - A legenda él
Typotex
A legismertebb kémnő új életrajza, amelyből kiderül, Mata Hari nem is kémkedett: az egzotikus táncosnő első olyan magyar biográfiája, amely tudományosan megbízható. Itt írtam róla.
7. John Lukacs: A huszadik század rövid története
Európa
A kilencvenéves, magyar származású történész legújabb összefoglalása magyarul: szókimondó, eredeti, eretnek és szakszerű. Itt írtam róla.
8.Jacques Levron: A versailles-i névtelenek - A francia udvar kulisszatitkai
Gabo
Csevegő hangú, mégis hatalmas kutatási anyagra támaszkodó életrajzok a Napkirályok korának polgárairól: a fodrásztól a gyóntatóig. Itt írtam róla.
9. Takács Tibor: Szoros emberfogás - Futball és állambiztonság a Kádár-korszakban
Jaffa
Kádár-kori történelem abszolút újszerű megközelítésben: a magyar sport és futball története felől megközelítve, sok érdekes anekdotával. Itt írtam róla.
10. Anette Dumbach - Jud Newborn: Sophie Scholl és a fehér rózsa
Park
Mozgósító történelmi téma új feldolgozása: a nemzetiszocializmus ellen küzdő, kivégzett német diáklány és társainak életrajza. Itt írtam róla.
+ 1. Horváth Dezső: A Higgs-bozon
Typotex
Egy végre-valahára megjelent tudományos könyvújdonság: a 2012-ben megtalált részecske "életrajza". A Higgs-bozon utáni kutatást, felfedezésének lényegét és felismerésének történetét egy magyar részecskefizikus, a történések részese írta meg.

Linkajánló:
2013 - A legjobb olvasmányok 2013-ban
2012 -  Az év szeretni való megjelenései
2011 -  2011 legjobb 13+1 könyve
Ekultura.hu-s linkajánló:
Ekultura.hu - 2014: Mi kerüljön a karácsonyfa alá 2014-ben?
Ekultura.hu - 2014: Legemlékezetesebb nyári olvasmányaink - 2014 
Ekultura.hu - 2014: Mit várunk legjobban a Könyvhéten? - 2014
Ekultura.hu - 2014: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon? - 2014
Ekultura.hu - 2014: 2013 legmaradandóbb könyvélményei
Ekultura.hu - 2013: Mi kerüljön a fa alá?
Ekultura.hu - 2013: Mit várunk legjobban a Könyvhéten?
Ekultura.hu - 2013: Mit várunk legjobban a Könyvfesztiválon?
Ekultura.hu - 2012: 2012 legmaradandóbb könyvélményei
↧
↧

Ez volt 2014 - a blogon

January 3, 2015, 3:40 am
$
0
0
Bár a Katherine's Bookstore csak egy kis része az életemnek, de nagyon fontos darab. Épp ezért nagy élvezettel vártam a pillanatot, amikor a 2014-es évről is elkészülhet a szokásos összegzés: mi is volt emlékezetes vagy épp örömteli a bloggal kapcsolatosan a tavalyi évben.

Először is az önmagamnak tett és megvalósított ígéretekről szeretnék írni.
Mivel tavaly előrelátóan nem tettem fogadalmakat, így nem is zavart egész évben a beváltottságuk léte-nemléte.
Ennek ellenére 2014-ben furamód teljesítettem egy még 2010-ben, a blog születési évében tett ígéretet: vettem (három) új könyvespolcot. Ami természetesen fantasztikus öröm volt, hiszen az új, jó illatú bútorok megérkeztével végre ismét rendezve és rendszerezve tudom tárolni a könyveimet, ahelyett, hogy a legfelső könyvespolcon a mennyezetig történő, érkezési sorrendben való feltornyozást kellene választanom.
Egyébként év elején 2014-re nagyvonalúan csak ennyi tervet soroltam fel: "sokat olvasni, sokat írni, legalább olyannak lenni, mint idén."Úgy érzem, hogy a saját szemszögemből ezt tényleg sikerült megvalósítani: persze, kíváncsi vagyok, olvasói nézőpontból is így van-e.

5 dolog, ami a 2014-es olvasásaimban tetszett nekem:
5. Ebben az évben is egy kicsivel több könyvet olvastam el, mint tavaly.
4. Viszont egy kicsivel kevesebb könyvet vettem-szereztem be, mint tavaly.
3. Csak a nyárra volt jellemző, hogy (különböző okokból) olyan könyveket is olvasnom kellett, amelyekhez semmi kedvem nem volt.
2. Sikerült új műfajokat és zsánereket is (újra)felfedeznem: kinyílt előttem a fantasy világa, az év közepén hosszabb idő után visszataláltam a természettudományos kötetekhez, az év vége felé pedig régóta először rám tört az őszinte science-fiction-roham. Ehhez még hozzátehető, hogy a blogon több mint egy év kihagyás után ismét volt kedvem festményekkel kapcsolatos bejegyzésekhez is.
1. Rengeteg remek könyvet olvashattam el! A legeslegkedvencebbekről szól ez a poszt egy 33 tételes listával: A legjobb könyvek 2014-ben. 

Sokat írtam a blogra.
2014-ben összesen 249 blogbejegyzésem született, kettővel több, mint 2013-ban. Az előző évihez mérten pedig jóval több volt a hosszabb, könyvekről szóló bejegyzés.
Összesen 111 a blogra készült bejegyzésem született; ebből 90 volt lista, összefoglaló, elemzés, kritika, vitacikk és könyvajánló és 21 a bibliográfia. Először az ekultura.hu-n publikált könyvajánlóm pedig 138 készült el az idén.
(Tavaly 104 a blogra írt bejegyzést készítettem, ezek közül azonban 46 bibliográfia volt, s csak 58-at lehetett igazi posztnak nevezni. Az ekulturás írások száma viszont gyakorlatilag azonos volt, 143.)
A havi posztok eloszlása is jóval egyenletesebb volt a tavalyinál. A legtöbb írás januárban (31) illetve márciusban és augusztusban (24-24) született, a legkevesebb pedig novemberben (13). Összességében elmondható, hogy a legszűkszavúbb hónapokban is szinte kétnaponta posztoltam valamit.

A leglátogatottabb 10 poszt a következő volt 2014-ben:
I. 238 lekérés - MesterMűvek - Klasszikus alfolyam 2011-2013 
A kedvencemmé vált sorozat számomra leginkább kedves alfolyamának minden egyes kötetéről elmondtam a véleményem, s nagy örömömre sokan elolvasták mindezt: érdekes módon a másik két alfolyam szintén januári testvérposztjai már kevesebb olvasót érdekeltek. Mindig mondtam én, hogy az összes közül a klasszikus könyvek a legjobbak!...
II. 224 lekérés - Most olvastam 1. - Főleg fantasy
Új sorozat volt a blogon mindennapi olvasmányaim olvasónaplója. Amikor nem tudtam valamilyen átfogó irományba beleilleszteni friss élményeimet, a Most olvastam lazán tematikus listáin mondtam el róluk a véleményem. Bár ez az első, tehát a legrégebbi ilyen írás, január végéről, nagyon örültem, hogy a későbbieket is sokan olvasták szívesen.  
III. 206 lekérés - Christie-t minden időben!
Ha Agatha Christie-ről írok a Könyvesházban, mindig óriásira nő a lekérések száma, köszönhetően a keresett kulcsszavaknak. Épp ezért viszont ezt a bejegyzést is többször frissítettem június, az első megjelenése óta: úgy tűnik, a rátalálók ugyanúgy szívükön viselik, mi és mikor fog megjelenni az Európa Könyvkiadó szép életműsorozatában, mint én.


4. 198 lekérés - Most olvastam 6. - Izgalmas könyvek
Ahogy már említettem, szerencsére sokan kattintottak rá ezekre az összefoglaló posztokra: külön öröm, hogy ebben a májusiban két nagyon kedvenc könyvem is ott ajánlja magát.
5. 192 lekérés - Mit várok legjobban a közeljövő könyves megjelenései közül?
Januárban próbálkoztam először megjelenésfigyelő bejegyzéssel: igyekeztem nem a fülszöveget bemásolni, hanem leírni a várakozásaimat is. Később még öt másik követte.
6. 189 lekérés - Most olvastam 10. - Olvasnivalók 
A harmadik a 150 lekéréses listára bejutott összefoglaló poszt sok remek júliusi olvasmányt ajánlott, melyek közül az utolsó az év végi huszonkettes listámra is felkerült.
7. 167 lekérés - Csupa sci-fi és fantasy - Régi linkek gyűjteménye 
Nem hittem volna, hogy egy ilyen hosszú linkgyűjtemény ennyi embert érdekelhet. Tanulva a kattintások számából, talán készítek majd még néhány hasonlót, persze más témában.


8. 166 lekérés - Raoul Renier M.A.G.U.S.-világa
Ennek a poszt-befutónak igazán örülök, hiszen a szerző és különleges művei adták az év elejének egyik legnagyobb felfedezését (a másik ilyen új világ Robert E. Howard univerzuma volt számomra).
9. 162 lekérés -  Márciustól már ezekre is vágyakozhatom
Ebben a megjelenésfigyelő bejegyzésben igazán jó könyveket ajánlottam: még jobb, hogy a tizenötből tizenegy tényleg meg is jelent az idén...
10. 154 lekérés - Fantasy felfedezéseim - Eric Muldoom novellái
Az idei legjobb könyvek közé is beírtam a szerző regényét - de sosem olvastam volna el, ha nincsenek ezek a pazar novellák: még egyszer ajánlom őket mindenkinek.
A legtöbbször megnyitott bibliográfia a Wayne Chapman M.A.G.U.S.-könyveit bemutató volt (316 lekérés), továbbá igen népszerű volt még a Magyar sorozatok a Terminator világához című gyűjtemény (152 lekérés). Az ekulturás ajánlók közül egyik kedvencem érte el a legkimagaslóbb eredményt, a 110 itteni lekérést: az, amelyik Agatha Christie Az elefántok mindenre emlékeznekcímű regényéről szól.
Persze ez a népszerűségi lista igen csalóka, s kissé fantasy-túlsúlyú - de legalább jól érzékelteti az év eleji ízlésáttörésem...


Befejezésül:
ebben az évben alapvetően boldog voltam. Sok örömet kaptam az ekultura.hu-tól, ahova írhattam, a netes ismerősöktől, a visszatérő és idetévedő olvasóktól. Szeretnék mindenkinek köszönetet mondani!
Az egyetlen jövő évi ígéretem, hogy igyekszem hű maradni a Toni Morrison gondolatából módosított célkitűzésemhez. A Nobel-díjas amerikai írónő azt írta egy helyen: "Ha el akarsz olvasni egy olyan könyvet, ami még nem született meg, neked kell megírnod." ("If there's a book that you want to read, but it hasn't been written yet, then you must write it.") Én tehát igyekszem továbbra is olyan bejegyzéseket írni, amelyeknek nagyon örültem volna, ha évekkel, hónapokkal vagy hetekkel korábban rájuk akadok a neten...
↧

Ekultura.hu - Dolores Redondo: A láthatatlan őrző

January 4, 2015, 6:32 am
$
0
0
A láthatatlan őrző borítójáról a következőket lehet megtudni a regényről: hogy ez lett 2013-ban a a legjobb spanyol regény. Hogy 2014-ben Ezüsttoll Díjat kapott. Hogy a könyv „a legutóbbi időszak egyik legnagyobb irodalmi meglepetése és üstököse.” Hogy egyszerre detektívregény, pszichológiai thriller, bűnügyi történet és legenda. Hogy A tetovált lány producere fogja megfilmesíteni. És hogy egy trilógia, a Navarra-trilógia első része. A fülszöveg vége pedig még le is tegez engem, és azonnal rám akarja beszélni a folytatást: „Ha várod a folytatást, keresd a következő kötetet A csontok öröksége címmel.” Nos, szerintem ez, hiába, hogy mind igaz, sok. Iszonyatosan sok. Ennyi mindent még a Harry Potterre, az Éhezők vidalára vagy Leiner Laura köteteire se dekoráltak rá. Ehhez már csak az hiányzik, hogy a könyv még egy lasszót is rám vessen, és azzal fogjon be olvasójának.

Pedig: ezt a könyvet még akkor is érdemes volna kézbe venni, ha egyszerű és titokzatos fekete borítóval, egy szó marketing nélkül kínálná magát. Hiszen: olvastunk mi már itt Magyarországon baszk regényt? Volt már a kezünkben olyan krimi, amely baszk környezetben játszódik? Egyáltalán, mit tudunk mi a baszkok meséiről, legendáiról, kultúrájáról? Már csak ez megér egy olvasást!

A történet egyszerű krimiként kezdődik. Egy kis navarrai falu környékén fiatal lányokat találnak holtan. Mindannyiukat megfojtották, ruhájukat felvágták, szeméremdombjukat leborotválták, s rajta tradicionális baszk sütemény, egy-egy txantxigorri fekszik. A holttestek körül többféle állatszőr kerül elő, ám a gyilkos azonosításában ez sem segít. Ahogy azonban az emberi gyanúsítottak megfogyatkoznak, egyre többször szóba kerül a basajaun, az erdők titokzatos szelleme, a se nem állat, se nem ember csodalény, akit furamód a főszereplők nagy része látott már itt és ott. Az üggyel megbízott nyomozónőt, Amaiát azonban nemcsak ez tartja távol a megoldástól. Saját démonaival is meg kell küzdenie: múltja sötét árnyaival, gyerekkora titkaival, nővére férjének titokzatos öngyilkosságával, másik nővére hallatlan önzésével, saját és mások keserű gyermektelenségével… A regény végére azután a misztikus víziók, a múlt emlékei, a gyilkosságok láncolata és a jövő reménye összekapcsolódik egyetlen logikus, s legalább felerészben reális megoldásban. A másik felerész pedig már a misztikus trilógia következő kötetének a titka…

Ha valaki belekezd A láthatatlan őrzőbe, fel kell rá készülnie, hogy nem önti el azonnal a csontig ható félelem érzete. Az első hetven oldal egy viszonylag sötét világú, afféle „skandinávkrimis” nyomozás története, s csak lassanként, gyerekkori emlékek idősík-váltásos felidézésével, kártyavetéssel, beszélgetések során jutunk el oda, hogy többet is megsejtsünk az átlagkrimi díszletei mögött: valami misztikusat és nagyon baszkföldit. Ezen kívül sajnos a stílus nem igazán kedvez a történetnek: az írónő részletező leírásai sokszor életszerűtlen fordulatokba futnak bele (nem hinném például, hogy életszerű megnyugtatás az, ha valakivel közlöm: „tudod, hogy nagyon jól tudom kezelni az aggodalmakat”), a szereplők pedig még idegesen veszekedve is kínosan precíz egész mondatokban beszélnek. A mozaikkockákból kibontakozó történet azonban megéri a türelmet: a regény egy misztikus ízekkel rendelkező krimicsemege, amely még Baszkföld végtelenül hagyományos látásmódjával is megismertet, amely szerint egy „nő sem teljesedhet ki gyerekek nélkül”, a gyilkosok és őrültek pedig nem egyszerűen betegek, de mintha gonosz erők szállták volna meg őket…

A könyv világa idegen maradt tőlem, a története azonban lebilincselt. Nem csoda, hogy sikerének köszönhetően a benne szereplő helyszín, a Baztán-völgy turistaforgalma hetven százalékkal megnőtt a regény megjelenésekor: mintha egy idegen bolygó világa lenne, tele titkokkal, maradisággal és misztikával. Így aztán nem marad más hátra, mint hogy mindenkinek borzongató kalandozást kívánjak ezen az idegen vidéken, remélve, hogy felmerülve belőle nem hoz magával a mi világunkba semmiféle titkos erőt vagy egy szörnyet. Sőt, még baljóslatú vadállatszőrt sem…

A cikk az Ekultura.hu-n: Dolores Redondo: A láthatatlan őrző
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
↧
Search

Jane Austen bibliográfia - Folytatásregények és életrajzok

January 6, 2015, 7:04 am
$
0
0
Amikor néhány éve különösen sokat írtam Jane Austenről, az írónőnek tulajdonképpen már a teljes életműve elérhető volt magyar nyelven, a történeteihez írt folytatások és továbbgondolások közül viszont mindössze hét volt olvasható.
Azóta nagyot változott a könyvkiadás: bár Austen maga változatlanul elképesztően divatos és közkedvelt, közben műveihez írt folytatásregények és róla szóló életrajzi történetek sokasága vált elérhetővé nálunk is. Ezért úgy döntöttem, érdemes a 2011-ben elkészített, s azóta is rendszeresen frissített bibliográfiámból kiemelni a nem valódi Austen-könyveket, s egy külön bejegyzést szentelni nekik, hogy ha valaki kifejezetten ezeket kíséri figyelemmel, könnyebb dolga legyen.
Az alábbi listán megtalálható az összes magyarul megjelent folytatás, amely valamelyik Jane Austen-regényhez készült, a Jane Austen-t szerepeltető fikciós regények, sőt, a Bűbájoló-sorozat is, amely az Austen regényei ihlette, s az ő idejében játszódó fantasztikus széria. Ide kerültek át az írónőről készült életrajzok adatai is.
Akit magának Jane Austennek az írói munkássága érdekel, itt találja meg a magyar kiadások adatait: Jane Austen bibliográfia.

1. Magyarul megjelent folytatások az írónő műveihez

A felsorolásban a mű szerzője és magyar címe szerepel, majd az angol cím és az első megjelenés dátuma, végül a magyar kiadási adatok és a magyar fordító neve. A könyveket a szerzők nevének ábécérendjében szerepeltettem, egy szerzőnél pedig a megjelenési dátumok sorrendjében. 

Joan Aiken:Visszatérés a mansfieldi kastélyba
(Mansfield Revisited, 1984, A mansfieldi kastély folytatása)
Lazi, Szeged, 2007 (Kiss Marianne)
Joan Aiken:Jane Fairfax
(Jane Fairfax, 1990, az Emma folytatása)
Lazi, Szeged, 2007 (Mohácsi Enikő)
Joan Aiken:Lady Catherine nyakéke
(Lady Catherine's Necklace, 2000, a Büszkeség és balítélet folytatása)
Lazi, Szeged, 2008 (Mártha Bence) 
Jo Baker: Longbourne árnyékában
(Longbourn, 2013, a Büszkeség és balítélet másik oldala)
IPC, Bp., 2013 (Fügedi Tímea) 
Julia Barrett:Önteltség és önámítás
(Presumption, 1993, a Büszkeség és balítélet folytatása)
Lazi, Szeged, 2008, 2001 (Arbanász Ildikó) 
Julia Barrett: A harmadik nővér
(The Third Sister, 1996, az Értelem és érzelem folytatása)
Lazi, Szeged, 2008, 2006, 2002 (Arbanász Ildikó) 
Rebecca Ann Collins: Pemberley-krónikák
(The Pemberley Chronicles, 2008, a Büszkeség és balítélet folytatása, Pemberley-sorozat 1.)
IPC, Bp., 2010 (Fügedi Tímea)
Rebecca Ann Collins:Pemberley asszonyai
(Woman of Pemberley, 2008, a Büszkeség és balítélet folytatása, Pemberley-sorozat 2.)
IPC, Bp., 2011 (Miklósi Zsuzsanna)
Rebecca Ann Collins:Visszatérés Netherfield Parkba
(Netherfield Park Revisited, 2008, a Büszkeség és balítélet folytatása, Pemberley-sorozat 3.)
IPC, Bp., 2012 (Stier Ágnes)
Rebecca Ann Collins: A longbourni hölgyek
(The Ladies of Longbourn, 2008, a Büszkeség és balítélet folytatása, Pemberley-sorozat 4.)
IPC, Bp., 2013 (Stier Ágnes)
Rebecca Ann Collins: Mr. Darcy lánya
(Mr. Darcy's Daughter, 2008, a Büszkeség és balítélet folytatása, Pemberley-sorozat 5.)
IPC, Bp., 2013 (Stier Ágnes)
P. D. James: A halál jár Pemberley-ben
(Death Comes to Pemberley, 2011, a Büszkeség és balítélet folytatása, detektívtörténet)
21. század, Bp., 2012 (Simonyi Ágnes)
Syrie James: Az elveszett Jane Austen-kézirat
(The Missing Manuscript of Jane Austen, 2012, benne egy soha meg nem írt ál-Jane Austen-regény az írónő egyik témanovellája alapján)
Cor Leonis, Bp., 2013 (Nádasdy Vilma) 
Jane Gillespie: Hívatlan vendégek
(Uninvited Guests, 1994, A klastrom titka folytatása)
Palatinus, Bp., 2005 (N. Kiss Zsuzsa)
Emma Tennant: Elinor és Marianne
(Elinor and Marianne, 1996, az Értelem és érzelem folytatása)
Palatinus, Bp., 2005 (Borbás Mária)

2. Jane Austen életéről írt regények
 
Stephanie Barron: Az udvarház rejtélye
(Jane and the Unpleasantness at Scargrave Manor, 1996)
IPC, Bp., 2012 (Fazekas Eszter)
(kitalált eseményeket bemutató detektívregény, Jane Austen nyomoz sorozat 1.)
Stephanie Barron: A titokzatos Tiszteletes
(Jane and the Man of the Cloth, 1996)
IPC, Bp., 2013 (Fazekas Eszter)
(kitalált eseményeket bemutató detektívregény, Jane Austen nyomoz sorozat 2.)
Stephanie Barron:Egy boszorkány portréja
(Jane and the Wandering Eye, 1998)
IPC, Bp., 2014 (Fazekas Eszter)
(kitalált eseményeket bemutató detektívregény, Jane Austen nyomoz sorozat 3.)
Syrie James:Jane Austen naplója
(The Lost Memoirs of Jane Austen, 2008)
Kelly, Bp., 2009, 2008 (Gergely Anikó)
(kitalált eseményeket bemutató életrajzi regény, de a jegyzetei és az utószava korrekt életrajzot ad, családfával) 

3. Bűbájoló történetek

Mary Robinette Kowal Campbell- és kétszeres Hugo-díjas sci-fiszerző fantasztikus, alternatív történelmi sorozata (amelyet angolul Glamourist Historiesnak neveznek), főképpen pedig ennek első kötete egyértelműen a Büszkeség és balítélet hatására született meg. Így bár nem szabályos folytatástörténet, mint az írónő világának különleges továbbgondolását, szerepeltetem itt. A jelenleg négykötetes sorozat első két darabja 2011-ben és 2013-ban a Nebula-díj döntőse volt.

Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók
(Shades of Milk and Honey, 2010)
IPC, Bp., 2013 (Szántai Zsolt)
Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj
(Glamour in Glass, 2012)
IPC, Bp., 2014 (Szántai Zsolt)

4. Életrajzok Jane Austenről magyar nyelven

Az alábbi két kötet nem regény, hanem biográfia: az első inkább esszészerű életrajz, bár igen megbízható, a második azonban több mint száz oldal végjegyzettel rendelkező szakmunka. 

Claire Tomalin: Jane Austen élete
(Jane Austen, A Life, 1997)
Európa, Bp., 2010 (Sipos Katalin)
Carol Shields: Jane Austen (Jane Austen, 2001)
Ulpius-ház, Bp., 2007  (Íjgyártó Judit)

Linkek:
Más bejegyzéseim is íródtak már Jane Austenről.
Bibliográfia:
Jane Austen bibliográfia
Az Austen-regényekről:
Tetszetős és illedelmes - Jane Austen a könyvespolcon
Teljesen új stílusú történetek - Korai Jane Austen-művek
A nagyregényekről
Az Austen-életrajzokról:
Érzelem és értelem - Könyvek Jane Austen életéről
Az Austen-folytatásokról:
Folytassa, Miss Austen!
És boldogan éltek, amíg... folytatást nem írtak róluk

↧

Ekultura.hu - Bud Spencer: Különben dühbe jövök - Önéletrajzom első része

January 8, 2015, 3:21 am
$
0
0
Szűk szemrésből előcsillanó, fáradt tekintet. Szépen fésült, mégis bozontos szakáll, bajusz. Mély hang. Hatalmas termet. Tökéletes nyugalom, szinte közöny, amely azonban néhány pillanat alatt átválthat felháborodásba és óriási, ám igazságosan osztogatott pofonokba. Ilyen a Néma Elefánt, vagyis Wilbur Walsh, Bambino, Salud, Piedone, Charlie Firpo, no és persze Perry Mason (ál)ügynök alakítója – a 2014-ben a nyolcvanötödik évét betöltött Bud Spencer.


Az 1929-ben, Nápolyban született olasz vízilabdázó, úszó és színész 2010-ben jelentette meg első önéletrajzát, a magyarul egyik sikerfilmje után találóan Különben dühbe jövök címre keresztelt kötetet. Idén „Önéletrajzom első része” alcímmel látott újra (egyébként immár harmadszor) napvilágot a könyv – nem véletlenül. Az örökifjú filmlegenda ugyanis újabb történeteket osztott meg rajongóival második visszaemlékezésében, így azután a Különben dühbe jövök társat kapott a 80 év alatt a Föld körül című új kötettel. Az immár kétrészesre bővült biográfia pedig igazi csemege minden filmrajongó és Bud Spencer-mániákus számára: hiszen nemcsak Bud Spencer, vagyis Carlo Pedersoli életébe vezet be, de megismertet a gondolkodásmódjával, a rigolyáival, a hobbijaival és egy csokornyi humoros életbölcsességet is tartalmaz a tollából.


A Különben dühbe jövök egy igazi, szellemes gondolattal indít, amely olyannyira testhez-lélekhez álló módon tér vissza benne időről időre, hogy azt kell gondolnom, nem a könyv megírásához segítséget nyújtó barát és írótárs, Lorenzo de Luca, hanem Bud Spencer saját ötlete kell, hogy legyen. A nyolcvanéves, őszülő és hordótermetű Mester ugyanis különös találkozást él meg a kötet előszavában: születésnapján valaki éjszakai találkozóra hívja az uszodába – mégpedig egy szemtelenül fiatal, pökhendi, mégis kedves, angyalarcú és atlétatermetű ifjú, aki egyik cigit szívja a másik után, a neve pedig Carlo. Vagyis: Bud Spencer nyolcvanévesen találkozhat huszonnyolc éves önmagával – így indul el a nosztalgikus-kritikus emlékezések sora, hiszen logikus, hogy Carlo igencsak kíváncsi, mi is történt vele a következő fél évszázadban…


Carlo hallgat, Bud pedig mesél, néha bölcselkedve, néha bosszankodva idézi fel itáliai fiatalkorát, amikor gazdag család úri csemetéjeként észre sem vette, milyen jó neki; a háború utáni időket, amikor furábbnál furább vállalkozásokból próbált pénzt szerezni, s mindenkinek eladósodott; a nagy vállalkozást, dél-amerikai utazását, amely világpolgárrá tette és visszaadta az önbecsülését; máig tartó, boldog házasságát, amelybe tessék-lássék ment bele, ám rá kellett jönnie, ez a legfontosabb az életében; nagyívű úszó és vízilabdázó karrierjét, melyet ma is többre tart, mint a filmjeit – no és persze azt az időszakot, amikor a borotvált állú Pedersoliból, akinek vállalkozásai vannak, szakállas Bud Spencerré változott, aki a spagettiwestern egyik sajátos sztárja lett.


Igazi megnevettető-megríkató önéletrajz ez, amilyet a filmvilág egyik legszerethetőbb nagymesterétől várnánk. Ajánlható mindenkinek, aki szívesen olvas könnyed anekdotákat, szereti a mozit, és tudja, ki mondta kinek: „Te mondd, hogy rablótámadás, a te hangod mélyebb!”


A cikk az Ekultura.hu-n: Bud Spencer: Különben dühbe jövök - Önéletrajzom első része
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én


A képek (nem sorrendben) a kedvenc filmjeimből (sorrendben): Nyomás utána, Bűnvadászok, Nincs kettő négy nélkül, És megint dühbe jövünk, Fordítsd oda a másik orcádat, Kincs, ami nincs.
↧
↧

Öt év legolvasottabb bejegyzései

January 10, 2015, 2:30 pm
$
0
0
Amikor a 2014-es év összefoglalóját készítettem, megdöbbenten láttam, hogy egyik szívügynek tekintett bejegyzésem, amelyben Hedwig Courths-Mahler szerelmes történeteiről írtam, elképesztően népszerűvé vált. 2012 júniusában keletkezett, az év végén a kilencedik leglátogatottabb bejegyzésem volt a nyolcvanhétből, ám akkor még csak 253 lekéréssel. Egy év múlva azonban már elérte a 990 lekérést: most pedig, még tizenkét hónap múlva az 1587-et...
Így azután kedvem támadt megnézni, hogy - szigorúan csak az eredetileg a blogra írt, s nem bibliográfiát tartalmazó - posztjaim közül melyek a legnépszerűbbek manapság.
Az alábbi listán a legtöbbet olvasott 35 bejegyzés található. Az alsó határt 699 lekérésnél húztam meg, a legnépszerűbb írás pedig 4327 olvasáson állt december 31-én.
Remélem, ki-ki talál köztük olyat, amit még nem olvasott, vagy amit maga is szívesen elolvasna.

Históriai képek - Kedvenceim a magyar történelmi festészetből 
4327 lekérés, 2012. július 21. 
A teljes Drakula
4197 lekérés, 2010. július 30.
Az ismeretlen Marilyn Monroe
3475 lekérés, 2010.augusztus 12.
Történelmi regények - Egyiptomi gyűjtemény 2./2.
3285 lekérés, 2012. január 13.
Történetek Robin Hoodról
2552 lekérés, 2011. július 17.
Selyem, atlasz, moaré - Magyar divat a 19. században 
2050 lekérés, 2012. augusztus 16.
Folytassa, Miss Austen!
1675 lekérés, 2010. augusztus 3.
Írónő, meseanyó, giccsgyáros - Hedwig Courths-Mahler, a szerelmes regény mestere 
1587 lekérés, 2012. június 6.  
Elfelejtett detektívregények 1. - S. S. Van Dine
1563 lekérés, 2011. március 6. 
Történelmi regények - Egyiptomi gyűjtemény 2./1.
1453 lekérés, 2012. január 13.
Elizabeth Gaskell - egy józanul romantikus írónő
1442 lekérés, 2012. május 20.
És boldogan éltek, amíg... folytatást nem írtak róluk
1307 lekérés, 2010. december 28.
Sylvia Ber - ismeretlen írónő igazi irodalmat ír
1303 lekérés, 2012. január 6.
Szocreál nézegetnivaló
1290 lekérés, 2011. november 4.
Gyerekkönyvek - Egyiptomi gyűjtemény 6./1.
1267 lekérés, 2012. január 20.
Jules Verne, az író
1186 lekérés, 2010. augusztus 25.
Hercule Poirot - Agatha Christie kis belgája
1138 lekérés, 2011. január 18.
Ismeretlen magyar festők nyomában 
1121 lekérés, 2012.augusztus 31.
Kedvenc tévhiteim Agatha Christie-ről
1087 lekérés, 2011. január 23. 
A gyilkosság ára - Töprengések A Manderley-ház asszonyáról
1033 lekérés, 20110. július 3. 
Sötét és gyönyörű - Ross Macdonald regényei 
1026 lekérés, 2010. augusztus 27.
A fáraók játéka - a szenet 
1021 lekérés, 2010. augusztus 11.
Barsi Ödön - az ismeretlen író
975 lekérés, 2010. szeptember 7.
A háború pokla - Kedvenc filmjeim a második világháború koráról 1.
899 lekérés, 2013. december 11.
A Vörös Pimpernel - modern magyar mítosz
896 lekérés, 2011. december 9.
Író a vadonban - James Oliver Curwood 
881 lekérés, 2010. szeptember 4.
A fáraó átka és a múmia titka? - Carter Tutanhamonról
879 lekérés, 2010. július 6.
Gyerekkönyvek - Egyiptomi gyűjtemény 6./2.
845 lekérés, 2012- január 21. 
Okos, könnyed, sziklaszilárd - Erle Stanley Gardner Perry Masonje
799 lekérés, 2012. november 24.
Vigyázat, kalózok! - Minden mennyiségben
782 lekérés, 2012. július 13.
Négy kemény könyv érzelmes nőknek
749 lekérés, 2010. október 4.
Maigret visszatér
732 lekérés, 2011.március 9. 
Erdődy János - Lépcsőházi gondolatok egy nagy íróról
706 lekérés, 2012. június 29.  
Karácsonyi könyveim - és sok biedermeier
703 lekérés, 2011. december 26.
Egy angol író - Agatha Christie
699 lekérés, 2011. január 17.

(Megjegyzés: Természetesen a 2012-es és korábbi bejegyzések előnyben voltak a frissebbekkel szemben, bár egy 2013-as írás ennek ellenére is felkerült a listára. Ám úgy gondolom, az, hogy szerepelnek itt olyan ezer olvasás feletti posztok is, melyeket két 40-100 lekéréses előz meg és követ, azt mutatják, hogy egy sokak számára érdekes szöveg nem csak azért lesz gyakori keresőtalálat, mert régen írták. És, igen, persze, sok keresési találatra abszolút reális a magyarázat - Drakula, vér, Marilyn Monroe, divat, SS, Tutanhamon stb. -, s afelé mutat, hogy a posztok sok betöltője esetleg nem azt kapta, amit keresett. De ha valaki végigkattogja ezeket a linkeket, azt hiszem, sok sikeres találatot is láthat a népszerűségnövelő lekérések között: Christie-ről és Gardnerről, HCM-ről és Gaskellről, az egyiptomi tárgyú könyvekről és a folytatásregényekről, vagy épp Erdődy Jánosról, remélem, olyat is írtam, aminek hasznát vették az olvasók - és ami tetszett nekik.)
↧

Ekultura.hu - Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én - A katedrális árnyéka

January 10, 2015, 4:48 pm
$
0
0
1887 karácsonya: kiadják Arthur Conan Doyle első regényét Sherlock Holmesról, a világ első tanácsadó detektívjéről. 1888. március: a Strand Magazine hasábjain dr. Watson Botrány Csehországban címmel beszámol Holmes izgalmas esetéről, amelyben Irene Adlernek, a visszavonult énekesnőnek még a mestert is sikerült megtévesztenie. 1905. július: megjelenik Maurice Leblanc első története az ellenállhatatlan detektív-betörőről, Arséne Lupinről. – 1870: a tizenkét éves Irene Adler barátjává fogadja a fiatal Sherlock Holmest és Arséne Lupint, naplóiban pedig beszámol különleges nyomozásaikról. Legalábbis ez derül ki Irene Adler regényeiből, melyeket idősebb hölgyként írt meg lánykori feljegyzései alapján: s melyekből most jelent meg magyarul a negyedik, A katedrális árnyéka.

Az olasz Alessandro Gatti gyerekkrimi-sorozata, amely hazájában már a nyolcadik kötetnél jár, magyarul 2014-ben örvendetes módon két regénnyel is folytatódott. Az év elején elolvashattunk egy ízig-vérig angliai, titokzatos sorozatgyilkosságok ügyében folytatott nyomozást, A skarlátvörös rózsa rejtélyét, az év második felében pedig megjelent az újabb fordulatos kalandtörténet, amelyben a gyerekek Párizs templomait, csatornarendszerét és szűk utcáit járva kutatnak egy titkos társaság még titkosabb céljai után.

Egy gyönyörű elképzelés a hősökről (forrás)
Bár a borítóra (ki tudja, miért) a London, 1870 felirat került fel, a történet 1871 márciusában játszódik, helyszíne pedig Franciaország. Miután Adler papa nem kívánta megvárni, míg Bismarck győzedelmes porosz hadserege elözönli Franciaföldet, Saint Malóból Angliába költöztette kissé hisztérikus feleségét és kalandkedvelő kislányát. Irene azonban egy percig sem maradt egyedül, hiszen barátaival három bűntényt is sikerült felderítenie. Mrs. Adler tüdejének azonban nem kedvez a füstös és mocskos londoni levegő, így a jelen könyvben a család visszatér Európába, s a Párizshoz közeli Évreux egyik villáját béreli ki.

Irene-t azonnal nagy meglepetések érik: először ugyanis azt hiszi, a villa az övék, később azonban kiderül, hogy még a titokzatos francia főrend, d’Aurevilly tulajdona – őt azonban rég nem látta senki. Amikor pedig végre berendezkedik a kényelmes és különös Lila Szobában, kerti sétája közben egy furcsán és fenyegetően viselkedő hölggyel találkozik, aki azt állítja, jól ismeri az anyját: továbbá arra kéri, keressen meg a házban egy elrejtett borítékot, és adja át neki. A boríték térképdarabot rejt, Mrs. Adler pedig azt állítja, semmiféle hölgyismerőse nincsen… Irene szerencsére a rejtélyek megfejtése során számíthat barátaira: Lupinre, aki aggódik akrobataiskolát nyitó, visszavonult betörő apja miatt, s Holmesra, aki rendszeres állását, az újságrejtvény-szerkesztést is hajlandó volna feladni, hogy a Nagymester és Szent Mihály ereklyéje nyomába eredjen…

A kalandos nyomozás végül természetesen csavarosan és tökéletesen megoldódik, illően a főszereplők zsenialitásához. Engem azonban leginkább az izgatott a könyvben, vajon tényleg Mrs. Adler-e Irene édesanyja, és ha nem, miért igen? Így azután alig várom a következő regényt, amelyben – talán – magyarázatot találok majd erre a titokra is.

A cikk az Ekultura.hu-n: Irene Adler (Alessandro Gatti): Sherlock, Lupin és én - A katedrális árnyéka
Más Ekultura.hu-s ajánlóim: Ekultura.hu és én
↧

Túl korán van még kívánni, de azért... - 11 új könyv

January 12, 2015, 4:40 pm
$
0
0
Valószínűleg mindenki egyet ért velem: a legtöbb kiadó még a leltárazásnál vagy az év végi hajrá kilihegésénél tart. Mégis, mivel körülbelül tavaly ilyenkor már volt hét olyan könyv, aminek érdemes volt odafigyelnem a megjelenésére, úgy gondoltam, idén is összeszedem azokat a beígért csemegéket, amelyekre mindenképpen vevő (olvasó) leszek előbb - vagy utóbb. A listára néhány sötét ló is felkerült, vagyis pár könyv, amelyet tavaly március illetve szeptember óta várok, egyre csak várok: s talán idén tényleg kijön majd. Ezek mellett ráadásul még néhány újdonságot is szerepeltettem, amelyek már megjelentek, de még nem volt hozzájuk szerencsém. 

Jane Austen levelei
Koinónia, 2014
Észrevette már mindenki ezt a ritka csemegét? Szerintem nem, legalábbis abból ítélve, hogy a Molyon még mindig nincs adatlapja. Ez talán nem is csoda, hisz egy főképp vallásos témájú könyvekről és kortárs szépirodalomról ismert kolozsvári kiadó jelentette meg, ráadásul a tavalyi év vége felé. Ez azonban pont az, aminek látszik: válogatott levelek a Jane Austen-összesből, mégpedig Vallasek Júlia bejósolhatóan remek fordításában. És még a borítója is gyönyörű! 

Georges Simenon: Maigret és a beharangozott gyilkosság
Agave, 2015, megjelenés: január 29.
És íme, érkezik egy újabb Maigret: a kiadó első idén bejelentett kötete. Simenon kifogyhatatlan: még mindig van nyolc olyan regénye a felügyelőről, amely könyvformában sosem jelent meg magyarul. Sőt, ezek közül öt még sehogyan sem. Utóbbiak közé tartozik ez az 1944-ben kiadott könyv, amely figyelemfelkeltő, mégis nagyon ízléses címlapjával folytatja az eddigi hagyományt. 

Friedrich Glauser: Studer és társai
Napkút, 2014
Amikor a kiadó megjelentette a tragikus pályát befutott svájci krimiszerző öt (vagyis összes) regényét, amelyet Studernek, a szivarozó, joviális és zseniális nyomozónak szentelt, azt hittem, véget is ért a sor, s a Glauser és hőse iránti rajongásom több szöveget már nem találhat, hogy új erőre kapjon. Idén azonban kiderült, hogy az évi egy Polt felügyelő-regény mellett (amelyeket Alfred Komarek kortárs osztrák író jegyez) a kiadó egy Glauser-elbeszéléskötetet is be tudott illeszteni a krimiprogramjába, amelyben az ígéret szerint Studer is visszatér, s további kalandozás kezdődhet az író különös világában.

Robert van Gulik: Költők és gyilkosok
Sorozat Könyvek Kiadó, 2015, megjelenés: az év első fele
Hosszabb kihagyás után tavaly év végén új könyv reklámja tűnt fel a SKK oldalán: eszerint idén tovább folytatódik a diplomata-sinológus-író Di bíróról, a kínai nyomozóról írt detektívregény-sorozata. A 7. században, pazar hitelességgel megrajzolt történelmi környezetben játszódó regények mindig három gyilkossági rejtély történetét szövik össze. Ezúttal a nyomozás költők (és költőnők) közé vezet, afelől azonban nincs kétségem, hogy élvezni fogom és meg fog lepni. Még a szerző rajzaival is, melyek minden könyvben szerepelnek, de mindig másként tetszenek.

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Könyvmolyképző, 2014
Nem véletlen, hogy a kiadó szavazást hirdetett a kötet fedélképének kiválasztására. Ez ugyanis nemcsak gyönyörű, de olyan hívogató képmás, hogy egy keresztrejtvénykönyvet is megvennék mögé csomagolva. Ugyanakkor persze a majdani elolvasásra az is kötelez, hogy lelkes történelmikrimi-gyűjtő lévén nem akarom kihagyni az új YA-monarchiás-ifjúsági-magyar-történelmi-krimi megszületését. Pedig Ambrózy báró esetei (remélem, lesz majd több is - Böszörményit ismerve biztosan) pontosan ezt a mixet ígérik.

Jacqueline Winspear: Maisie Dobbs és a fehér tollak rejtélye
Ulpius-ház, 2015, megjelenés: május 10.
A kiadóról szokás tudni, hogy ha ad egy megjelenési dátumot, az nem jelenti azt, hogy a könyv tényleg akkor jelenik meg... Maisie Dobbs második kalandja (beharangozott régi címén még MD és az elveszett madárka rejtélye) mindeddig még csak egy fél évet csúszott, így májusban már napvilágot láthat a talpraesett és romantikus angol detektívlány a harmincas években játszódó nyomozása.
Annál inkább érdekel, mert közben egy Sherlock Holmes-folytatásnovellákat tartalmazó könyvben (Kísértetek a Baker Streeten) azt olvastam, hogy ezek a regények a természetfelettivel kacérkodnak a krimitörténet mellett. Nos, az első kötetre ez biztos nem volt igaz, de egyelőre még nem gondolom azt, hogy a lelkes holmesiánus Barbara Roden írt olyan regényekről, amelyeket nem is olvasott: inkább várom, hogy megismerjem Maisie Dobbs okkult vonásait. 

Rebecca Shaw: Civódások és csetepaték
Ulpius-ház, 2015, megjelenés: január 12-re ígérték, de az már elmúlt
Egy másik Ulpius-kötet, amely tavaly őszről idén télre csúszott, s amit már nagyon várok: a Turnham Malpas falucskában játszódó regénysorozat harmadik könyve ugyanis ismét ígér romantikát és izgalmakat is. Erőszak és pletyka, self-made-manség és urizálás egyformán sok baj okozója lesz a kis faluban, amelyet az írónőnek sikerült jellegzetes és szerethető szereplőkkel teleraknia.

Piers Anthony: Fthor
Delta Vision, 2015, megjelenés: első félév
Igazán jó érzés volt, amikor decemberben a Fekete Turlogh és a kelták című Howard-elbeszéléskötet és Jo Walton A király neve című nagyregényének megjelenésévelúj életre ébredt a MesterMűvek sorozat a Delta Vision kiadónál. Így azután egyre közelebb érzem magam Anthony tavaly megígért, költői sci-fi-történetének, a Khton második részének az olvasásához is. (Azt pedig már csak halkan mondom, hogy igencsak várom a Xanth világában játszódó Roogna kastélyt is, valamikor az év közepe táján, majd...)

Abraham Merritt: Istár hajója
Delta Vision, 2015, megjelenés: első félév
A MesterMűvek másik tavaly beharangozott újdonsága volt ez a könyv, amelyet talán még Anthony könyvénél is inkább várok, hiszen a fantasy egyik első nagymesterének (élt: 1884-1943) a munkásságába vezet majd be. Az MM-sorozattal kapcsolatban azt tapasztaltam, minél régebbi egy benne kiadott mű, annál jobban lenyűgözött (a Rhialto, a Csudálatos pedig a kivétel, amely erősíti a szabályt), így aztán elképesztően kíváncsi vagyok Merritt történeteire. Csak azt a borítót lehetne feledni...

Alma Hannig: Ferenc Ferdinánd
Saxum, 2014
A német történésznő, a bonni egyetem tanára új életrajza 2014 könyvsikere volt külföldön is. Nem kevesebbet ígér (és állítanak róla kritikusai), mint hogy teljesen új képet rajzol az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó előtti trónörököséről, akivel kapcsolatban általában három dolgot szoktunk csak tudni: hogy szlávpárti volt a magyarokkal szemben, hogy szerelme miatt morganatikus házasságot kötött, és hogy az ő és felesége szarajevói meggyilkolása után (miatt) robbant ki az első világháború. Kíváncsi vagyok, milyen lesz az új kép róla.

J. P. Gallagher: Bíbor és fekete
Új Ember, 2014
Világéletemben imádtam a Bíbor és fekete (The Scarlet and the Black) című 1983-as tévéfilmet, a főszerepben egy súlyosat, mégis könnyeden alakító Gregory Peckkel. Most végre elolvashatom azt a dokumentumregényt / életrajzot / történelmi esszét (majd kiderül, mi a műfaj), amelyből a film készült. A végtelen bátorsággal és pimasz ötletességgel embereket mentő Hugh O'Flaherty bíboros és a Róma rendőrfőparancsnokaként tevékenykedő, többek közt a Szt. Callixtus-katakombában végrehajtott vérengzésért felelős Herbert Kappler ezredes párharca, a film alapja, valóban megtörtént: most majd kiderül, pontosan hogyan.

Ez a 11 újdonság fért most a posztba. Persze lehetne mondani, hol van az "igazi" szépirodalom, de egyelőre még nem találtam magamnak olyat a beharangozott könyvek közt, amelyet feltétlenül el kellene olvasnom. Addig is inkább újraolvasom a Jane Austen-összest...
↧
Viewing all 1040 articles
Browse latest View live
Search